Mórnak kezdenek kialakulni szokásai :) Olyan kis édes, hogy majd megzabáljuk az apjával. Hihetetlen mennyire lehet szeretni egy ilyen kis csöppséget. Azt persze mindenki tudja, hogy a sajátját szeretni fogja és nagyon várja, és ő lesz a minden, de ami az emberben kialakul születése után, azt nem lehet leírni. Hogy minden mosolya egy kincs, és nincs az a fáradtság, vagy rosszkedv, amit ő ne tudna orvosolni egy visítással, nevetéssel, vagy akármivel :) Ez tényleg feltétlen szeretet, nincs az emberben semmi, ami megváltoztathatná azt a rajongást, amit iránta érzünk. És Mór jó baba a javából. Aranyos, mosolygós, nyugodt, sír, ha problémája van, játékos, szóval mindent tud, amit egy babának illik :D Nem győzünk hálát adni az Égnek, amiért Ő van nekünk és én folyamat úgy vagyok vele, hogy már nem is tudom milyen volt nélküle, nem is értem, hogy lehetett létezni úgy. Hisz mi megyünk most is elég sokat, hogy velünk van. Tény, hogy több szervezést igényel és ad hoc nem járunk moziba, de alapjában mindent megoldunk, csak kicsit előre kell gondolkodni.
Igen, volt olyan, hogy kiborultam, mert fogalmam sincs mikor aludtam utoljára 8 órát, vagy ha nem is nyolcat, de egy jót, de már elfogadtam, hogy ez van és nem ágálok ellene, vagy próbálom elérni, hogy átaludja az éjszakát, majd egyszer megtörténik, legalábbis reméljük :) Azt hiszem ez az ára annak, hogy ő még napközben is alszik 2x2 órát, ami az ismerőseim szerint csodaszámba megy... Mondom jó kis gyerkőc :P

Na, de a szokások. Tényleg boldogság látni, ahogy kialakulnak, hogy ezeket csak mi tudjuk Istvánnal. Pl. elalváskor, ugyan hason alszik, de mikor takarom be, már nyúl a jobb kezével a takaró csücskéért, hogy az arcához húzza. Vagy hogy ha a fürdőben a mosógépre fektetjük már tudja, hogy fürdés jön és hangosan kacag az apjára. Vagy ébredéskor, ahogy mosolyog ránk... De a nagy kedvenc az elalvás. Mórt nem kell altatni, nem az az ölben ringatós, hurcolászós típus. Kialakult nála, hogy a kiságyában eszik elalvás előtt és ha befejezte, vagy nem kér többet, akkor egész egyszerűen hasra fordul és alszik is :) Valószínűleg ezért is kapnánk egy-két irigy pillantást, de tényleg ez van. Ő sose aludt velünk, nem tatjuk egészségesnek. Újszülött kora óta tudja, hogy az az ő kis vacka, és ott vígan tud aludni. És azt a mozdulatot látni kéne, ahogy kitolja a cumit, elfordul és alszik. Majd megzabálom olyankor, olyan kis édes :) Szóval vannak ilyen kis dolgok, amiket csak mi ismerünk. Na jó, most párat leírtam, de a hogyan nyugtassuk meg és társai, maradnak a mieink :) Na jó még egyet. Ha éppen nincs kedve tovább enni, mindig elkezdem énekelni neki a Vukot, amire mosolyog(nem tudom azért, mert tetszik, vagy mert megmosolyogtató hangom van), és így nyerünk még pár kanálnyi időt :P
Ezek a kis dolgok tesznek minket igazán családdá, hisz vannak apró kis titkaink, amiket senki más nem tud, ami más számára nem is nagy dolog, nekünk mégis a legnagyobb boldogság, így vagyunk egy szövetség, egy egész :)

Szóval egy gyermek tényleg a legnagyobb boldogság, és mindig nagymamám szavai vannak a fejemben, hogy akinek nincs gyermeke, annak az életben se öröme, se bánata. Tudom én, hogy nem mindig az van, amit szeretnénk, és nem mindenkinek sikerül pikkpakk, de azt hiszem mindenki érti mire gondolt :)

Nem, nem! Nála cukibb tényleg nincs :)