Rövid bejegyzés lehetne, mert egy szóval le tudnám írni: NINCSENEK! De komolyan! Mostanában már óránkénti kelés van, amitől kissé zombi vagyok, szóval már tudom mire mondják az anyukák, hogy csak rutinszerűen csinálja a dolgát, és úgy közlekedik a lakásban, mint egy élőhalott. Na jó, itt még nem tartunk, de közeledek efelé. :( Mórnál nagyon elromlott az alvás. Hónapok óta kel mindig éjszaka többször. Egy hónapos volt, mikor kezdődött, akkor még csak egy-két alkalom volt. Most már nem is számolom. Már mindent próbáltunk, írtam is nemrég. Most az utolsó bizadalmam egy könyvben van, ami nagy sikernek örvend altatás témában. Dr. Eduard Estivill - Sylvia De Bejar: Aludj jól gyermekem! a könyv címe, és állítólag sokaknak bevált. A lényeg, hogy úgy alakuljon ki a napi rituálé, hogy a gyermek az ágyához ne kössön evést, ivást, ilyesmit, csak az alvást. Nálunk ugye az elejétől ott eszik este, így erről is le kell szokni, valamint, hogy éjjel nincs evés, ivás, csak szépen elmagyarázni neki, hogy itt vagyunk, szeretjük, de aludni tanulunk és jó lesz, minden rendben van. És ezt elmondani neki lefekvéskor, majd ha sír egy perc elteltével bemenni, elmondani, majd 3 perc, majd 5 perc és ha még mindig sír, akkor 5 percenként újra. Nehéz állítólag de hatásos, mert egy ilyen korú gyereknek át kell tudni aludni az éjszakát. Na kipróbáljuk, egy hét és meglátjuk.Nagyon bízok benne, hogy őszinte legyek, mert nagyon fáradt vagyok már. Mindig azt mondogattam, hogy fogalmam sincs mikor aludtam 8 órát egyben, de ma arra kellett rájönnöm, hogy azt sem tudom négyet mikor aludtam... :( Így az együtt töltött idő sem olyan, mert ott vagyunk, játszunk, de kb a túlélésre játszok, hogy kibírjam a következő alvásig, vagy míg István hazajön, szóval ezen muszáj változtatni.
Bocsi, hogy nyominger bejegyzés lett, de most így vagyok.
