3,5 éve írtam utoljára. Jesszus! Igazándiból a férjem kérdezett ma rá, hogy miért nem írom már. Aztán az imént átküldte a linket.
Nem is lehet ennyi idôt elmesélni. Mór már ovis, félig angolos csoportba jár, nagyon jó döntés volt, mert szereti, már rengeteg szót tud, és úgy tanul, hogy észre sem veszi. Délelôtt a magyar óvónô mellett egy amerikai férfi is van velük, aki csak angolul szól hozzájuk. Nagyon jó program, játszva tanulnak :) Szerintem majd ennek az iskolai folytatását is igénybe vesszük. Ott majd napköziben lesz velük angol anyanyelvû.
Mi jól vagyunk Istvánnal. Dolgozunk, közben szeretnénk már tesót Mórnak. Igazándiból másfél éve már, de még várat magára sajnos :( Most már egyre nagyobb lesz a korkülönbség is Mórral, így ezért is szomorú vagyok kicsit. De hátha a 2018as èv elhozza a kistestvért. Most minden energiát, szabit, akármit e köré fogok igazítani. Nagyon szeretném, ha összejönne. Bárcsak, bárcsak!!!
Fura újra magunkról írni, nem tudom fog-e menni. Vannak nehézségek, szépségek. Nagyon monoton lett az életünk, kicsit fel szeretném rázni. Türelmesebb lenni. Fôleg Mórral. Nagyon a munkára kellett koncentrálnom az elmúlt másfél évben, így apás lett. Most azon dolgozok, hogy visszahozzam kicsit az azelôtti kapcsolatunkat. Nehéz ügy, de igyekszek és szép lassan javulgat. Lehet segíteni fog az is, ha írok róla, kiírom magamból. Majd igyekszek jönni :)
