Mórral az élet

Már itthon :) Túl az első fürdésen is, ami jó gyors volt, mert még nem nagyon értékelte az akciót :) Amúgy már tuti, hogy István az apa, csak akkor problémázik, ha éhes :D
Ma megvizsgálták, és még az orvos is mondta, hogy milyen nyugodt, még arra sem szólt egy szót sem mikor a lábát tekergették a csípővizsgálat miatt. Ja és még a szívverése is a megengedett tartomány alsó részében van inkább. Szóval nem rám ütött. :D

És akkor a vasárnap:
Kivárta ugye végül a szülinapomat, így pont 30 év és 2 perc van köztünk. Nagyon beletrafált.
Vasárnap hajnal fél 3-kor kezdődtek a fájások, 9-re mentünk be a kórházba, akkor kaptam beöntést, jó móka... 10:40-kor burkot repesztettek és onnan indult az igazi móka, mert borzasztó erős fájások jöttek. 127 a max a gépen, és nem egyszer láttam rajta ezt az értéket, komoly volt nagyon. 11-re a dokim is beért, kaptam egy szurit az engedélyével, ami nem tompított a fájdalmat, de leszedált a fájások közti időre, olyan álomkóros lettem tőle, érzékeltem, hogy mi van körülöttem, de nem reagáltam, csak így voltam, az jó volt. Aztán még vártak, hogy táguljak, majd hajrá, jöhet a kitolási rész, de a méhszáj utolsó hártyája, vagy mi nem akart eltűnni, pedig már látták a fejét, haját, így kézzel rásegített a dokim, ez gyilkos volt..., a szemem majd kiugrott, de csak nem akart eltűnni, Mór meg kijönni. Aztán bejött még egy orvos, ő a fejem mögé ült, úgy nyomta a hasamat, a dokim meg alul próbálkozott, majd helycsere, akkor már a dokim az alkarjával és teljes testtel nyomta a hasam, de nem tudott megszületni. Ekkor úgy döntöttek, hogy nincs értelme tovább kínozni, ez volt 3/4 háromkor, így császár lett a vége. A műtőt pikkpakk összerántották. az epidurál 1 perc alatt lezsibbasztott, gondolom már elég fáradt voltam, hogy hasson. Bár akkor már könyörögtem Istvánnak, hogy csináljanak valamit, mert az a tudat, hogy műtét jön, de még mindig fáj, valami szörnyű volt. Ő persze ekkor már nem jöhetett velem, de nagyon kedvesek voltak a műtőben. Mindenki trécselt, meg teljesen odavoltak a Mór név hallatán. Hogy végre nem egy Brendon meg Kevin, nagyon tetszett nekik :) Aztán egyszer csak orrszívó hangot hallottam, majd a sírást, és ekkor kezdtek csorogni a könnyeim. Csak folytak végig az arcomon, olyan boldog perc volt. Megmutatták, aztán vitték is ki méricskélni. Majd még a szülésznő behozta utána, hogy megpuszilhassam :) Közben foltoztak, semmit nem éreztem, csak nagyon remegtem és vártam a végét. Az egész nem volt több amúgy egy fél óránál. És mint kiderült nem vágták át a hasizmom, csak széthúzták, ezért is lehetett 3 nap múlva eljönni és így a regenerálódás is gyorsabb :) Bár fáj még rendesen.

Mint kiderült a műtét alatt, a köldökzsinór csavarodott rá a combjára, az húzta vissza és nem engedte kijönni. Sajnálta a dokim, mert ha tudják, már 11-kor kivették volna, na de így legalább tudom milyen végigvajúdni, aztán császárból felépülni...csodás :P

A kórházzal teljes mértékig meg vagyok elégedve, mindenki nagyon kedves volt és segítőkész. Napjában többször jött a gyerekorvos, meg a csecsemősök is. Na ők vérprofik voltak. Akármennyire sírt egy baba, ők megfogták és egy pisszenés nem volt több. Megmutattak mindent, amit nem tudott az ember, segítettek, és tök jó kedélyűek voltak. A dokim is jött minden nap, érdeklődött, megnézett.
A szobatársam egy kozmetikus lány volt, ő is első babás, és császáros, így jót vidultunk egymás bénázásán :) A méhösszehúzó szuri egy nagyon gyilkos találmány... De most már majd cseppekben kell fogyasztani.

István előtt pedig le a kalappal, egy hős volt, rengeteget segített. Masszírozott, simogatott, beszélt hozzám, nagyon édes volt. Mondta, hogy bármikor újra csinálná, meg fogja is :) Teljesen óriás már most a szerelem a fia iránt, nem bír betelni vele, édesek együtt nagyon. Köszönöm Kicsim, mindent <3

Bezony és Mórnak se híre, se semmije. Így a mai termés némi túrós batyu lett, persze update :P Kinyíltak, ami miatt kicsit szomorú vagyok, de azért finom :)

Na neeeem, még azért nem úgy, csak voltunk CTG-n.

A földrengésmérő annyit csinált, mint eddig, tehát nem sokat.. A doki megvizsgált, meg meg is piszkált kicsit, de nagyon magasan van a baba feje, így jobban nem akart azt mondja, mert ahogy hozzáért a buksijához, elúszott, szóval várunk tovább. Amnioszkópiát is csinált, azzal is piszkált rajta kicsit. Érdekes mert sokkal fájóbb dologra számítottam. igazából nem is fájt. kellemetlen volt, de nem gáz :) A magzatvíz kristálytiszta, szóval az remek. Azt mondta lehet még éjszaka visszajövök, ami azért kizárt szerintem :P, de amúgy szombaton randizunk megint, aztán hétfőn, akkor UH is lesz a kedves nénivel.
Hivatalosan jövő péntekig várnak, akkor indítják a szülést, így István tuti ott lesz, max nem ő hoz haza a kórházból... De a doki bízik a hamarabbi szülésben, meg én is nagyon.
Ja és meleg vizes fürdőt kell vennem, meg szeretkezni, az természetes szülésbeindító, ezeket javallják is... Azt hiszem egyikkel sem lesz gondunk :P

Azaz ma...

Még semmi és ma extra türelmetlen, mindjárt 17-e van és Mór még sehol, miért csinálja ezt velem???? napom van :(((((

Tudom, hogy türelem, és tudom, hogy jön majd, ha akar és mindent tudok, de waaaaaaaa!!!!!!!

Tegnap voltunk CTG-n, nem értem minek kell járni, teljesen felesleges körök... Ha jön úgyis érzem, mit hülyéskednek azzal a földrengésmérővel??? Tiszta baromság.
Megvizsgált a doki, persze még jobban nyílt a méhszáj, de a koponya még nagyon magasan van, tehát annyi, mint semmi :(((( Várjunk tovább, jeee! :((((

Ugyan még holnap töltöm a 39. hetet és Mór még nagyon jól elvan bent, de most hadd mondjak köszönetet a férjemnek, aki hősiesen viselte az elmúlt 9 hónapot! Mert egy terhesség nem csak az anyát viseli meg, hanem olykor az ember párját is, aki próbál mindenhez jópofát vágni és nyugtatni magát, meg persze az anyát is, hogy a hormonok miatt van drágám, meg ez most egy ilyen időszak, stb... István maximálisan mellettem volt végig, mindenhova elkísért, érdeklődött, izgult, kis ruhákról véleményt formált, mindenben támogatott és ezért nem tudok elég hálás lenni neki. Amikor már én is megcsapkodtam volna magam legszívesebben, akkor is csak megsimogatott, hogy nincs semmi baj! A legeslegjobb férj jutott nekem és apa a fiúnknak, ezt már most tudom, minden nőnek ilyen társat kívánok, aki ennyire partner még a legproblémásabb időszakban is, mert nekem ugyan testi problémáim nem igazán voltak/vannak, viszont annál több lelki hullámvölgy volt, amikor magam sem tudtam, hogyan reagálok, viselkedek majd a következő pillanatban hát még a másik...

Szóval köszönöm Nyúl, hogy vagy nekem! Nagyon szeretlek! <3

Ui: Külön köszönet a mindennapos talpmasszázsért :) <3

Közeleg a vége, ez már tényleg a hajrá. Mostanában sokat jár a fejemben anno egy posztod Petra, miszerint úgy érzed, hogy Te sose szülsz már meg és tuti van egy sziget, ahova a sose meg nem szülő nőket viszik és ott élnek majd... Na ma pont így érzek :( Tudom, hogy van még két hét és tudom, hogy ráérek még, de akkor is. Itt lebeg a fejem fölött István útja, ami tudom, hogy kell és hasznos és sose mondanám, hogy ne menjem, mert naná, hogy menjen, de szeretném, ha kicsit hármasban is lennénk, és nem csak a kórházban látná a fiát...

Ő meg jön, hogy ráér, meg a gyerek pszichésen hogy élné meg, ha hamarabb jönne és élvezzem ki ezeket a heteket! Na mondtam neki, hogy köss magadra egy medicin labdát és lássam, ahogy élvezkedsz!!! Nekem igazából semmi bajom nincs, értem én láb/kéz dagadás, vizesedés, derékfájás, hasonlók, tehát szerencsésnek mondanám magam, mégis nehéz már a vége, nem is tudom milyen lehet annak, akinek ezek mind összejönnek :( Na de ugye mindig a saját panaszunk a legborzasztóbb. Azt imádom, mikor Mór mozgolódik, azt hiszem ez a kárpótlás a természet részéről :)

Ma voltunk megint CTG-n, minden rendben volt, szülésnek még se híre, se hamva. UH is volt, nagyon gyönyörűséges, szabályos baba, a gép 3490 grammra becsülte, jó nagy baba lesz... Az UH-s néni is mondta, hogy nagyon szép pofija van, hát naná :) Minden remek állapotban van, bármikor elindulhat, de ő még azért nem a napokbanra tippelne... Na remek! Szóval jövő hét pénteken újabb kör. Bár a szülésznő nyitott mindenre, azt mondta, hogy azt nem hagyjuk, hogy apu elutazzon mielőtt a gyerek megszületne, szóval ennek örülök :)

Ami szuperséges, hogy jövő héttől István itthonról dolgozik két hetet, így bármi van, itt lesz :)

Elkészült. Kész Mór birodalma :) Matricák, ágynemű, minden a helyén. Már csak Mór hiányzik. Anya egy csudiaranyos ágyneműt + fejvédőt varrt Mórnak, el is hozta a héten, így már tényleg megnyugvás van, hogy minden rendben lesz a fogadáskor :)

Csak Mór jönne már! Jó vízöntő létemre a türelmetlenség mintaképe vagyok és azt hittem, hogy ha majd elérjük a kritikus 37. hetet, akkor majd a fiam csak úgy rohan a szülőkhöz. Na, de neeeem, ő nagyon jól elvan bent és esze ágában sincs kijönni még, pedig már mondogatom neki, hogy lehet bent meleg van, de kint ki lehet nyűztózni rendesen :) És már kezdem kapni a jó nagy baba lesz megjegyzéseket, a hasam méretéből kifolyólag és kicsit megijedtem, hogy mennyire is fog ő majd engem meggyötörni... na meg, hogy asok 56-os rucival mi lesz így :) Remélem azért nem lesz gond és szépen ki tudja magát préselni és ügyesek leszünk mindketten. Már ezt is megbeszéltem vele, hogy segítünk egymásnak és pikkpakk kint lesz :)

Amőgy már nyílik a méhszáj, szóval a doki szerint bármikor jöhet, de most nem érzem úgy, hogy a kiírás előtt érkezne, pedig István 17-én elmegy külföldiába, így jó lenne, ha kicsit hamarabb jönne mégis, hogy apa is tudjon benne gyönyörködni, míg olyan kis nagyon picike :)

Bár így már tuti, hogy vízöntő lesz, aminek örülök, mert a bak férfiakról nem olvastam olyan jó jellemzést :P Nem hiszek a horoszkópban, mármint a napiban nem, csak az általános jellemzőkben és a vízöntő szimpibb :)

Szóval kérem a drukkokat, hogy jöjjön minél hamarabb, hogy összeszokhasson a kis családunk:)

Voltunk CTG-n. Minden okés volt, bár Mór elbóbiskolt, így egy kis csokival rá kellett segíteni. De rendben volt a szívverés, meg a mozgás, szóval okés. Voltak ilyen spontán keményedések, a szülésznő azt mondta, hogy ezek már ilyen jóslók, szóval szupi. Aztán a doki megvizsgált. És az, ami a múltkor ugye 2110 volt, tehát a méhszáj még zárva volt, na az már 2111...szóval a doki szerint kb bármikor szülhetek, ennek a szülésznő nagyon örült, mármint, hogy nem teljesen zártról futunk neki. Pénteken kell mennem megint, de hozzátette, hogy lehet akkor már szülni.. Na jó azért még van idő, csak hát már ne lepődjek meg, ha beindul... Mindketten nagyon rendesek voltak, jó párosnak néznek ki, nem hiszem, hogy gond lesz, jót beszélgettem a CTG közben a szülésznővel is. Majd 5 perceseknél kell felhívnom, meg elindulni. Persze hívjam bármikor, csak azt nem akarják, hogy 5ször kelljen hazaküldeni, mert még csak vaklárma. Szóval jáj :))) De azért már jó lesz. István kicsit megilletődött és lefőtt, de azért jól van :DDD

Tegnap volt az utolsó napom a cégnél. Fura volt leadni a laptopom, telóm és végül a belépőkártyám... Örültem, meg nem is, mert azért mégis majd mindent a cégnek köszönhetek, többek között a férjemet, sok barátomat. De már kell is a pihi. Vittem be a csapatomnak sütit, szerencsére ízlett nekik, nem is maradt belőle hála Istennek :)

Este István pedig vacsorázni vitt... És valami irtó jó történt. Most már biztosan állíthatom, hogy a legjobb férj cím Istváné :)
7-re mentünk. Odaérünk a meglepi helyre, ami a Fanyűvő volt, lemegyünk az alsó szintre és minden, azaz minden céges, meg céges ismerős általi barátunk, ismerősünk ott van egy Its a boy lufikkal, konfettikkel feldíszített teremben. Vagy 35-en!!! Nem is hittem a szememnek. Én még ilyen meglepit sose kaptam. István babaváró/búcsúztató vacsorát szervezett nekem és mindenkit meghívott, mindent elintézett, mint megtudtam drága Edo és Bogi segítségével. Kaptam virágot, kis ruhát a csapatomtól, a másik mami kolléganőméktől rugit, Edoéktól bodykat meg thai országból wasabis mogyit, hűtőmágnest, meg társaságtól ajándékutalványt, István rendelt egy hatalmas Pampers pelenka csomag alakú tortát, ami nem Pampers márka volt, hanem a kedvenc szavajárásom volt rajta: Hát ez remek! :) De rajta volt a 3-5kg-ig, meg a baba az anyukával, szóval nagyon szuper volt, tüzijáték minden, de a legfontosabb a sok jókívánság és szurkolás :) Tesóm is eljött, még azok is, akik nemrég szültek, csak a nagyikra bízták a babákat, szóval életem legszebb ajándékát kaptam :) Szóhoz se jutottam, el is pityeredtem. Nagyon örültem és igazán meglepett. Próbáltam mindenkivel beszélgetni kicsit. Olyan jó volt látni ezt a sok-sok különböző, mégis számomra nagyon kedves embert egy helyen. Mondták, hogy István december óta szervezi, hetente küldte a maileket az instrukciókkal, szóval igazán tutira ment, de az is volt minden. Nagyon jólesett és meghatott, hogy eljöttek, hogy mindenki gratulált, Életem egyik legjobb estéje volt, jó tudni, hogy ők vesznek körül :)

Nagzon sokat gondolkodtam ezen, olvastam is rengeteget erről a lehetőségről. Sokak szerint nagyon érdemes, van aki szerint még gyerekcipőben jár. Nem lesz sokkal okosabb az ember az internet alapján, de mindig egy fórumon olvasott hozzászólás csengett a fülemben, hogy simán kifizetünk 100ezret egy babkocsiért, akkor ez már igazán bele kérne férjen, mert talán nagyobb biztonságot nyújt hosszútávon... Így a szonográfushoz és az orvosomhoz fordultam, hogy nekik mi a véleményük. A szonográfus azt mondta, hogy amennyiben ezt két éve kérdeztem volna, akkor nem javasolja, mert nagyon egy helyben topogott még és nem látták értelmét. De az elmúlt két évben olyan fejlődésen ment keresztül és olyan nagy lépések történtek, ami miatt most minden további nélkül ajánlja és ő is levetetné a gyermekénél, ha most születne. Ez már pozitív volt, aztán találkoztam a dokimmal és kb ugyanezt mondta, hogy már sok mindenre jó és persze nem minden gyógyítható vele, de egy jó lehetőség, ha módunkban áll vetessük le, mert nagy léptekben halad a tudomány ezen része.

Hmmm... Akkor nézzünk szét, hogy merre milyen ajánlatok vannak, miket lehet hallani az intézetekről. Újra olvasásba kezdtem, megvitattuk Istvánnal és mindketten azon voltunk/vagyunk, hogy legyen ablakon kidobott pénz, annak is szánjuk, viszont ha valami szörnyű oknál  fogva használni kellene és nem vetetnék le, sose bocsátanánk meg magunknak. Így kerültünk az egyik céghez, ami elég szimpatikus, kb azon áron mozog, mint többi cég, de nyújtanak egy olyan lehetőséget, hogy amennyiben fel kellene használni az őssejteket egy 185ezer euros támogatást adnak a kezelésre, műtétre, utazásra stb, hogy ne kelljen a családnak a házát eladnia költségek miatt. Valamint először leveszik, bevizsgálják a mintát, és ha elegendő és alkalmas és kérjük, akkor küldik a fizetési papírokat, addig díjtalan. Van egyösszegű, 3 és 12 részre bontott fizetési konstrukciójuk, így már azért tényleg elérhető összegről van szó. Ez szerintem elég korrekt.

Tegnap meg is kaptuk a papírokat és a dobozt, amit vinnünk kell a kórházba magunkkal. Kitöltöttük, ma visszapostázzuk és várjuk a szülést, aminek ez is része lesz :)