Mórral az élet

Szerencsésnek mondhatom magam, mert az orvosom nagyon is mozgáspárti. Nem tudom mi lett volna, ha úgy gondolkodik, hogy na akkor 9 hónapig semmi... Nem így lett szerencsére. Mindent csinálhatok, amit eddig csak ésszel hangzott a tanács :) Nagyon örültem, mert rendszeresen mozgok, és próbálok olyan életet élni, aminek szerves része a mozgás. Nem csak a testnek, de a léleknek is nagyon jót tesz. Az enyémnek tuti :) Minden egyes alkalommal bebizonyítani magamnak, hogy igenis én győztem és elmentem lefutni a kigondolt távot, vagy végignyomtam a tornát, vagy kibírtam a 90 perces imádott Bikram jógámat nagyon simogatják és építik a lelkemet, jellememet és fizikumomat. Persze a jógáról le kellett mondanom a meleg miatt, de amíg jólesett futottam, aztán már csak nagyokat sétálok és tornázok itthon. Csak amennyi jólesik, de azt rendszeresen.

Persze volt, hogy nem kívántam és nem ment és nem is erőltettem, de aztán mindig visszajött a leldület és mindig meg is állapítottam, hogy na igen ez kell a jó közérzetemhez, hogy jóban legyek magammal. Kell az a kis idő, amit magamra fordítok, ami csak az enyém.

Nagy mázlim van a férjemmel, mert ő is rendszeresen edz és figyel a táplálkozásra. Így akár együtt is mozgunk, ha úgy adódik. Nincs is jobb, mint egy közös futás, erősítés, egy nagy séta, jözös hobbik. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Na meg nem utolsó sorban, igenis izgató a szeretett férfit edzés közben figyelni :P

Persze ha terhesség előtt nem mozgott az ember nem ajánott akkor nekiveselkedni, de a kismama torna senkinek nem árt, sőt. A babát külön elringatja, legalábbis Mór még nem panaszkodott. Remélem minél tovább marad is ez a mozgás kedv és fitt mami tudok maradni végig és utána is :)

Elsőre olyan könnyűnek tűnik, hisz van pár név, ami tetszik az embernek, tehát csak választani kell egyet... Aha, meg ahogy mi azt elgondoltuk :) Hisz oké, hogy tetszik, de adnád a gyerekednek, aki egy életen át viseli? Jaaa, azt már nem! Na remek, akkor innen indulhatunk. Hajrá! Természetesen lány nevekből volt több favorit, így naná, hogy fiúnk lesz. Nekem két kérésem volt: az egyik, hogy ne ilyen most divatos név legyen, valamint, hogy szép komoly nevet válasszunk, amit lehetőség szerint nem lehet "-kazni". Na ekkor szűkül komolyan a kör. Nagyon tetszett a Marcell név, de mikor elkezdték Marcikázni, már nem annyira. Sőt! Nekem abszolút megállj volt, amelyiknél ez az eshetőség fennállt. Tudom, ez az én deffektem, dehát ez van, ennyi nekem is jár :P

Aztán persze jött a család is a kívánságkistával, és mindjárt úgy éreztem magam, mint az esküvőszervezőnél, hogy mindenkinek van itt beleszólási joga, kivéve nekünk. Szóval gyorsan meghúztuk a vonalat, hogy nem, majd MI eldöntjük. Nekem már régóta tetszett a Mór és tudom ritka és szigorúan hangzó név, valamint mindenki roigat a Mórickával, de úgy gondolom, hogy az én gyerekem generácija, már nem a Hahotán fog felnőni, ergo nem igazán fogja tudni ezt összekapcsolni. Na meg, ha csúfolni akarnak valakit, akkor fogják, a név már nem számít :(

Szóval a Márk és a Mór lett a végső két név, és maradtunk a Mórnál, mert a férjemnek is tetszett, azaz megtetszett és most már nagyon is szeretjük, hogy így döntöttünk. Igen, nem egy gyakori név, és kicsit mindenki meglepődik, de komoly, szép hangzású, amit felnőttként is fog tudni használni, és remélük szeretni.

De, hogy nem volt egyszerű futam az tuti! Sokkal, sokkal nehezebb, mint gondolja az ember első körben.

Talán ezzel a témával érdemes kezdeni, mégis egy kismama blognak indul, aztán majd meglátjuk mi lesz belőle :)

Sok anyukával ellentétben, nekem nincs problémám a terhes szó használatásval, mert a szó nem terhet jelent, hanem a rági tereh szóból származik, ami gyönyörűséget, vagyont jelent. Így senki ne kövezzen meg, ha a továbbiakban ez is feltűnik majd a bejegyzéseimben :)

Mór baba jövetele úgy érzem eddig teljesen zökkenőmentes. Nem voltak rosszullétek, probémák. Alacsony a vérnyomásom, így az most még lentebb ment, ezzel néha küszködök, főleg meleg, zsúfolt helyeken, de általában van lehetőségem leülni a közlekedési járművökön, így nem kerültem még bajba emiatt. Valamint a vérszegénységem és az enyhe fokú inzulin rezisztenciám miatt kell kicsit jobban figyelni, de ez nem nagy teher, hisz amúgy is próbálok cukor és fehér liszt mentes életet folytatni. ami az elején nehézséget okozott, azok a hangulatingadozásaim voltak. Néha már én is megcsapkodtam volna magam, de a férjem hősiesen állta és mindig nyugtatott, hogy ez a hormonok miatt van, majd elmúlik. Ami nagyjából így is lett, bár még néha fura dolgokat produkálok, de közel nem vagyok olyan hisztigép, mint az első 3 hónapban...

Őszintén megvallva én nem vagyok az a "Jaj, imádok terhes lenni!" típusú anya. Nincs vele problémám, de türelmetlenségemből kifolyólag, már nagyon várom, hogy karomban tarthassam Mórt, és életrekeljen az a sok minden, amit neki veszünk. Talán kicsit nehezen élem meg a testi változásokat is, és emiatt is lehet ez az érzésem, nem tudom. De tény, hogy igyekszem fitt maradni, a kiszabott diétámat is tartani, de ez a hormonok játéka miatt, nem mindig egyszerű. Persze ilyenkor jön a lelkiismeret furdalás, rossz hangulat, szóval nem is ecsetelem. És persze ekkor kapom a ne foglalkozz vele, ne görcsölj rá kedvességeket, amik kb többet ártanak, mint használnak. De szerencsére ezek azért relatíve ritkán vannak, nagy átlagban minden happy és izgalmas.
 Bár lehet erről a párom másként nyilatkozna... :S

Valószínűleg mindenki máshogy éli meg ezt a 9 hónapot, én nem nevezném csoda érzésnek, holott imádom érezni, ahogy ficánkol a pocakomban. Fura kettősség ez, azt hiszem nálam...

Biztosan 500, meg még 6 babás blog van már, de azt hiszem mindenki azért indít egyet, mert minden várandósság, gyermek más, más problémákkal, amik persze máshogy is jönnek ki.

Én is gondolom valahogy ezt a mostani helyzetet, meg majd a gyereknevelést, amiért néha lehurrogást kapok, néha bátorítást.

24 hetes kismama vagyok és már azt is tudjuk, hogy Mór baba költözik be hozzánk hamarosan. Az első babánk, az első unoka, szóval nagy a várakozás, és nagy az izgalom. Készültünk rá, akartuk és szerencsére elsőre úgy is gondolta, hogy mi elég jó fejnek tűnünk ahhoz, hogy minket válasszon szülőknek. :) Szóval jó kis feladat lesz, hogy meghálájuk ezt neki, de azon leszünk a férjemmel minden erőnkkel.

Azóta persze minden a feje tetejére állt. Lakás festés, átrendezés, autóvásásr, baba motyó utáni nézelődés. Kicsit sem bánjuk, de nem unatkozunk, ez biztos. Szeretnénk, ha minden készen várná a fiúnkat februárban :) Nagyon várjuk ez biztos.

Rengeteg dolog van, amiről írni akarok, de talán jobb lesz külön bejegyzéseket szentelni nekik, mint így ömlesztve nekikezdeni. Sok-sok téma, mint a sport a terhesség alatt, táplálkozás, kórház, szoptatás, éjjeli etetés és stb. Majd szépen sorban megfogalmazom mindenről a saját véleményem, és ha esetleg lesz olvasóm, meg is vitathatjuk azokat. Ami biztos, hogy előtte állok és  nem tudom mi hogyan fog alakulni, de elképzeléseink vannak, és hátha sikerül megvalósítani őket :) Mi csak a legjobbat akarjuk. na azt hiszem ezt Mór is tudja, mert most jó kis ficánkolással jelezte azt. Bár sose tudom, hogy ilyenkor lehet inkább a nem tetszését fejezi ki? :D Legyünk optimisták és gondoljuk azt, hogy nem :)