Mórral az élet

Ma megint voltam. Én 4-5 hetente járok, mert nagyon alacsony a hemoglobin szintem és nézik folyamatosan. Szedem a vasat, eszek piros gyümiket, meg céklát, meg jó minőségű vörösbort is iszok, de így is lentebb ment már megint :( Már csak 105. Ugye 120 az alsó határ. Szóval hívtam a szülésznőt, hogy mi legyen. Azt mondta, hogy 100-nál vénásan kapom a vasat, 100 alatt még szülés előtt vért kell kapjak, mert úgy nem lehet szülni :((( Szóval kezdjek el szedni céklakapszulát, meg továbbra is igyak jó minőségű vörösbort, egyek piros húsú gyümölcsöket, meg tovább a vastablettát. És most már sűrűbben kéne nézni, 2 hetente ha lehet, szóval két hét múlva hívjam, egyeztessünk és leveszi ő a kórházban a vért, megnézi mizújs. Remek..

Életemben nem voltam ennyi vérvételen, mint az elmúlt pár hónapban. Ahhoz képest, hogy régen elájultam egy ilyen dolog közben, már simán veszem az akadályt. Minden jó valamire, ugye?

Ezért most bánatomban borozok! Engedéllyel, receptre!!!

Beza, a mai nappal kezdetét veszi az utolsó kör, és erősen haladunk a február felé. na jó, haladhatnánk kicsit gyorsabban is, de így is gyorsan elrepült az eddigi két trimeszter. Lehet azért, mert ugye mindig hetekben él az ember, esetemben, mindig a pénteket várja, hogy újabb hét kezdődjön, na meg azt nézzük feszt, hogy mikor lesz a következő UH, és így gyorsan telnek a hetek. Szerencsére, mert már kezdem érezni, hogy a vége egyáltalán nem lesz vicces. Mostanában érzek ilyen nyilallásokat, nem tudom mit jelent, majd megkérdem a dokit ha megyek. De az tuti, hogy estére már jól el tudok fáradni. Egész nap ülök ugyan az irodában, de valahogy,estére mégis érzem már. Ha mondjuk még vasalni, főzni kell, már igencsak jelez a pocakom, hogy elég volt mára. Szóval most már tervezni kell, melyik nap mit csinálok meg, mert minden már nem megy egyszerre. Kicsit bosszant ez az állapot, de ez van, már nem sok van hátra. Csak rossz mikor én üldögélek a kanapén István meg rendezi a akást. Nem tartom fairnek...

És a nagy dolog a héten: vettünk autót! Igazából csak Mór miatt, mert mi jól elvoltunk nélküle, de be kellett látnunk, hogy azért minden sokkal könyebb lesz, főleg, hogy a szülők Debrecenben és Vasváriban élnek, így egyszerűbb lesz a látogatás. Szóval a fő szempont a jó nagy csomagtartó volt és sikerült is olyat venni, nagyon örülünk neki! Sose volt ménk autónk, nagy lépés ez nekünk. Na meg így el tudtuk hozni a kiságyat és komódot is a boltból, és olyan jó volt, hogy nem kellett szivességet kérni autós ismerőstől. Jó lesz ez majd nagyon nekünk! :)

Hétfőn Petra kérésére hozok képet, már jó nagy a pocakom :)

Azt hiszem ma volt az eddigi legrosszabb terhes napom... Már tegnap kiderült, hogy terhesség alatt nem szabad masszíroztatni, ami azért gáz, mert 1. imádom a talpmasszázst, 2. péntekre időpontunk van a férjemmel talpreflexológiára. Így ma fel is hívtam a lányt, hogy amikor bejelentkeztem ezt elfelejtettem közölni. Rögtön mondta is, hogy terhesen Isten őrizz!!! Remek! Na de nem baj, a féjem mehet kétszer. Naná, hogy a legnagyobb örömére, hisz úgyszint imádja a lábmasszázst. És akkor itt elromlott mára minden.

Az egy dolog, hogy nem vehetek egy forró fürdőt, nem mehetek wellnesselni, nem Bikram jógázhatok, nem ihatok 2 pohár forralt bort, csak egyet, de az is jó minőségű borból legyen! szóval az utcai árusok kilőve, de még ne mehessek el egy talpmasszázsra se???? Hát ez már sok volt :( És mint kiderült, az esti István általi talpnyomkodásokat is felejtsem el, max simizheti. Pedig úgy imádom, olyan jólesnek és különben is, hinné az ember, hogy az inkább jót tesz, mint árt. De nem, mert árt és kész!

Szóval elkezdett bennem gyűlni, hogy miket nem lehet, és még a kaja is a listán, mert ugye nem kéne súlyban elszállni, meg ha felemelek egy szatyrot már jön a Rakod le de gyorsan! figyelmeztetés. Jól ki is bőgtem magam, mert jöttek a könnyek és nem tudtam megálljt parancsolni. Valószínű, hogy a hormonok is okozzák ezeket a szélsőgées reakciókat és ezeket a bolhából elefántot csinálok érzéseket, de nem tudom kontrollálni.

Én tudom, hogy ezek a megszorítások mind a javamat szolgálják. Azt is tudom, hogy rajtam múlik, hogy a fiúnk hogy fejlődik, azt is tudom, hogy én a legjobbat akarom neki. És igen, azt is tudom, hogy most majd többen meg akarnak lincselni, hogy mit rinyálok itt, hisz örüljek, hogy van kiért szabályokat betartanom, örüljek, hogy nem azt a kínt kell végigélni, mikor orvosról orvosra kell járni, hormon injekciók és társait adják be nekem. Igen, jelentem tudom és értem a súlyát annak, hogy Mór rögtön jött nekünk és szépen fejlődik. Csak ez a mai nap most így sikerült.

Ezért most aranygaluskát csinálok, hátha a sikerélmény majd vidít. Már ha lesz, mert mostanában a sütés terén is akadnak gondjaim :(

Tegnap olvastam Ördög Nóra blogbejegyzését, arról hogy babát vár. Pontosan úgy éreztem, ahogy ő leírja, miszerint tuti azt gondolja az aki meghallja, hogy milyen jó, hogy neki ilyen szuperül összejönnek a dolog. Aztán olvastam továbbb és teljesen ledöbbentem, milyen küzdelmen van túl azért a babáért. Teljes sokk volt. Van egy barátom, aki szintén régóta küzd a kisfia testvéréért, és érthetetlen miért kelle ezeknek megtörténnie :( Eddig is szimpatikus volt Ördög Nóra, de most igazán kedves lett számomra, hogy őszintén, nyíltan vállalja mit kellett megélniük és hogyan is fogant az a pici kis élet.Azonnal eszembe jutott Mór, aki elsőre beköltözött hozzánk és minden nap álát adok a sorsnak, hogy nekünk nem kellett végigcsinálni egy ilyen borzasztó és idegörlő folyamatot. Nagyon szerencsések vagyunk! Köszönet a férjemnek, aki megadta ezt nekem, hogy örülhetek a kisfiam növekedésének, ezért sose tudok majd elég hálás lenni :)

Minden tiszteletem azoké a családoké, akik várják a babájukat és kívánom, hogy sikerüljön, hisz akik ennyire vágynak egy gyermekre, oda igenis érkezzen meg! Szurkolok nagyon! :)

Ma vagyunk 1 hónapos házasok! Jipiiii :) Rohan az idő! Érdekes, mert nem vagyok egy nagy évfordulót ünneplős fajta, meg úgy amúgy sem vagyok nagy romantikus. Amikor a férjem a villamoson közli milyen szép nap van és milyen szép felesége, akkor kb a nagy merengésben annyi jut eszembe, hogy venni kell majd tojást is, ha bolt közelben leszünk...tudom reménytelen vagyok! Na, de ha már elgondolkozok, akkor rögtön jönnek ezek a gyakorlati gondolatok, nem tehetek róla :( Szóval én kb kiélem a romantikázást egy megható filmen való bőgésben és kb ennyi. Imádom a virágot, kapni meg főleg, szeretek vacsorázni menni, bár a gyertyát ne gyújtsák meg, mert az zavar... Szeretem én ezeket a dolgokat, csak nem tudok úgy átszellemülni és a szó szoros értelmében romantikázni. Inkább úgy mondanám, hogy a meghittséget szeretem. Mikor sétálunk egyet a Normafánál és minden szép és jó, vagy ha összebújva megnézünk egy filmet, vagy csak jókat beszélgetünk reggeli közben. De a tipikus romi dolgokat nem nekem találták ki na :)

Így lesz ez ma is kb. Csak simán elmegyünk megnézni az új James Bond filmet és ezt is megnéztük volna amúgy is, csak úgy voltunk vele, hogy legyen akkor ez az apropója a mozinak :)

Na, de vissza az elmúlt egy hónapra. Csodás volt. Tényleg! Imádunk házasok lenni, hogy van egy papírunk, vagy gyűrűnk, vagy akármink is, ami tényleg számít. Mindig felteszik itt-ott a kérdést: mit számít a papír? Jelentem, nekem sokat! Nem lett nagyobb a házunk, nem lett szebb a bőrünk, és a krumplit se adják olcsóbban, még csak a hajam sem göndörebb, de mégis minden megváltozott, minden más lett. Itt már nem arról van szó, hogy ha nem tetszik valami, akkor megyek tovább és keresem a még igazabbit, hanem igenis tudja az ember, hogy ez egy szövetség, a legerősebb és dolgozni kell rajta és életben tartani és kire számíthatnánk, ha egymásra nem. Nem ringatom magam olyan álmokba, hogy nekünk sose lesz majd megoldandó konfliktusunk, vagy nehézségeink, viszont hiszem azt, hogy meg fogjuk tudni oldani, EGYÜTT! Mert akarjuk és mert szeretjük egymást, és mert lesz egy gyerekünk, akinek mi leszünk a minden és mindketten azon leszünk, hogy megadjuk azt a biztos érzelmi hátteret, amire építheti a saját jellemét, ami például szolgálhat neki...lehetőleg jó például...

A lényeg a lényeg, éljen mi :)

Ez az egyik mondat, amivel mostanában ki lehet kergetni a világból :) Minden ismerősöm, akinek már van gyereke megtalál ezzel a mondattal. Mintha ezt a tényt, hogy az első év nem igazán az alvásról szól csak ők tudnák, ők tapasztalnák. Az meg se fordul senki fejében, hogy netalán tudom, hogy ez lesz, olvastam róla, esetleg ennek tudatában vállaltam/vállaltuk a babát???? Igen, lesznek éjszakai hasfájások, nyűgösködések, meg akármik, nem nagyon vágyok arra, hogy ezt naponta minimum 3 ember tudassa velem kaján vigyorral a képén :)

Az egyik barátnőm fogalmazta meg ezt jól, akinek most volt egy éves a kisfia: felesleges aludnod, úgyse tudsz annyit, amennyire szükséged lesz :) Na ugye, hogy lehet ezt normálisan is? :D Aludhatok én addig 12 órákat, de max kipihenten megyek szülni, egyéb profitom nem lesz szerintem belőle.

A másik nagy kedvenc, hogy mivel Mórnak helyet kell csinálni a lakásban, így evidens, hogy új bútorok érkeznek, és megvesszük a dolgait, esetleg még festünk is, hogy ezzel majd ne kelljen foglalkozni, ezért feszt megkapom a "Látom elkapott a fészekrakó láz! :)" egyetemes megállapítást. Brrrrrrr..... Ennél már ütnék is :) Mért is kapott el? Azért mert a gyerekemet le akarom fektetni egy ágyba? Vagy mert nem a saját ruhámat akarom ráadni, hanem egy neki valót? Ez már fészekrakó láz? Szerintem meg csak bővül a család és mivel új tag költözik be hozzánk, akinek nem biztos, hogy az lesz az első dolga, hogy rohan a Brendonba bevásárolni magának, így mi tesszük meg helyette. Ennyi, nem több. A fészkünk eddig is megvolt, csak most bővítünk rajta!
Imádom a nagy, bölcs megmondókat! Jeee :)

Ha már a témánál vagyunk, jelentem egész jól állunk. Babakocsi, kiságy, pelenkázó komód megrendelve, kezdő cumisüvegszett is megvan, vannak már ruhák, amiket bevallom nagyrészt a Hádában vettünk, mert ugyan lesz vadisúj ruhája is, de úgy gondolom, hogy arra a két hónapra míg jó rá, nem kell mindnek újnak lennie. A fali dekoráció is már csak ragasztásra vár, és mellszívónk, valamint légzésfigyelőnk is van :) Tényleg, a cumisüvegeink Avent márkájúak. Ehhez jó bármilyen mikrós sterilizáló, vagy csak az Aventes passzol hozzá? Mert ha jó másmilyen is, akkor nem ragaszkodnék az Aventhez :P

Közben a férjem már minden nap mondja, hogy majd itt alszunk délután a kanapén, Mórral a mellkasomon, meg, hogy majd itt eszik velünk az esztalnál, ha már etetőszékes lesz, szóval tervez ezerrel, aminek nagyon örülök. Olyan lelkes, juhéj :)

Kicsit fura még erről írni, mert ugye alig 26 hete fogant meg Mór. De úgy érzem ez egy nő életében nem a fogantatással kezdpdik. Én évek óta vágyok babára, azaz családra. Férjre, gyerekekre, egy olyan otthonra, amit beleng a babakenőcs illata, ami tele van egy kis emberkével, akit mi hoztunk a világra, belőlünk van. Mindig is ahitozva néztem, ahogy az apukák reggel viszik oviba, iskolába a gyereküket, ahogy este mesélik a napjukat a szülőknek hazaúton, vagy a parkokban, Normafánál rohangáló pinduri gyerkőcöket. 

Aztán nálunk is pozitív lett a teszt, sose fogom elfelejteni azt a kedd reggelt. Éppen az esküvőnket szerveztük, mikor szokatlan dolgokat fedeztünk fel rajtam. A férjem már akkor vigyorogva nézett rám, hogy talán azért van... Meglátjuk, ha visszamentünk Pestre tesztet csinálunk. Reggel első dolgom volt elvégezni és ki se kellett várni a 3 percet, mert két erős csík ordított az eredmény ablakból. Bementem a szobába visszafeküdtem az ágyba és annyit mondtam, hogy Azt hiszem ez poziítv :) István arcán pedig azóta letörölhetetlen vigyor ül :) És ennek végteleneül öülök. De! Nálam a nagy boldogságba egy kis ijedelem vegyült, mert igen, sikerült, de mostantól valakiért csak mi felelünk, egy ember élete múlik rajtunk és ránk lesz utalva minden szempontból. Ez akár egy hatalmas terhet is jelenthet. Persze csak egy picit van a vállunkon, mert aztán felváltja az az öröm és boldogság, amit az első orvosi látogatáskor érez az ember. És ha még közben a párja sugárzó arcát is látja, amint belebújuk a monitorba és büszkén nézi azt a kis pöttyöt, akkor végképp elfeled minden bizonytalanságot. Kb. ultrahangfüggővé válik az ember és az időszámítás is megváltozik, 4 hetes ciklusokban gondolkodik, azaz hogy mennyi van még a következő uh-ig :)

Az idő teltével és a baba fejlődésével egyszer csak érezni kezdi, az addig elképzelhetetlent, hogy hogyan is mozog Ő. Mik azok az apró, pici mozdulatok, amit apró buborékoknak, pillangó szárnyának rezgése. Csodálatos ezt nap, mint nap átélni és figyelni mire hogyan reagál, mi a válasza egy-egy zenére, ételre. Persze ez egyre erősebb lesz és néhány hete már István is érzi, mit is jelent egy -egy Mór féle edzés. Persze, hogy ő a legbüszkébb és legboldogabb apa :)

Tényleg csodás dolog ez, viszont nem vagyok az az imádok terhes lenni, ennél jobb dolog nincs is típus. Valószínűleg a természetemből fakadóan, hisz nagyon türelmetlen ember vagyok és már várom, hogy eljöjjön a február, hogy itt legyen velünk. De azt már most érzem, hogy ez lesz a legszebb és legeslegobb dolog az életemben, bár a legnehezebb is, mert mostantól nincs olyan, hogy elszaladunk moziba, vagy vacsizni, vagy csak úgy lenni. De vállaltuk, megoldjuk és nagyon várom, hogy megírjam az első gyakorló anyuka bejegyzésem :)

Azt hiszem ez mindenkinél komoly kérdés. Mármint a hol szüljek? dolog. Ok, talán a legtöbben a hozzájuk legközelebbi kórházat választják, na meg ha egy van a városban, akkor nincs is további vita. Na de, nem így nálunk. Én nem vagyok szinte sose beteg, kopp kopp kopp. 16 éves korom óta legalábbis nem voltam. Így nem is vagyok túl jártas ilyen téren, na meg mindössze 5 éve élek Pesten, szóval nehéz ügynek indult. Mivel inzulinrezisztens vagyok, így kézenfekvő volt a Mensmentisnél szülészt választani, mivel ott ismerik a kórtörténetem, ismernek és elégedett is vagyok velük, na meg van terhes csomagjuk, ami tartalmaz mindent belgyógyászati, nőgyógyászati vizsgálatot a 9 hónap alatt. Szóval így már egyszerű is volt a két orvos közül választani, akikterhesgondozást is vállalnak. Két nevet kaptam, egy fiatalabb és egy idősebb doktor nevét. Győzőtt a kor és a tapasztalat és az idősebb orvost választottuk. Egyáltalán nem bántuk meg, csak annyi volt a bibi, hogy a doki a Bajcsy-Zsilinszky Kórház főorvosa, ami persze nem baj, sőt, csak a kórház van a világ végén, legalábbis nekünk, akik a 13. kerületben laknak :)

Na de sebaj, kezdjünk el kutakodni, olvasni a szülészetről, a szülésznőkről, orvosokról. Hát csak jókat találtam, gyorsan meg is nyugodtam :) Rengeteg elégedett véleményt láttam a részlegről, így műr nem is volt baj a távolság. Persze a Nyírő Gyula Kórház az utca másik oldalán van, de hát ott nem rendel a dokim, hehe.

Az egyik viziten a Mentisnél szólt a doki, miután megkértem, hogy majd legyen ott a szülésnél, hogy van nekik felkészítőjük, ha gondolom járjak el arra. Naná. Egyrészt hallok az ottani szokásokról, a folyamatokról, mi fog történni, mire készüljünk, hasonlók, na meg megismerhetjük a szülésznőket, ami nagy segítség, ha majd választani kell egyet, mert szeretnénk, ha lenne választott szülésznőnk.

Végül nem az előadások alapján, de lett szülésznőnk, pont ma találkozunk vele megbeszélni a dolgokat, már nagyon várom. Róla is csak jót hallottam, az orvosom is dícsérte, remek.

Viszont annak nagyon örülök, hogy fel lehetett menni a szülészetre, meg lehetett nézni, hol zajlanak majd az események és tegnap a férjem is velem tartott, így ő is betekintést nyert. Hát el is sápadt rendesen, ahogy mesélték a mikor mi fog történni mesét :) Szegény teljesen odalett, hogy az ő nyuszijára micsoda dolgok várnak és a legkisebb nyuszinak is mi mindenen kell keresztülmenni, és milyen ügyesnek kell lennie. Na, de az ő fia a legügyesebb, szóval baj nem lesz :) Naná, hogy nem!

És akkor jön is rögtön a kérdés: Apás szülés??? Hűűűű, mindenki ezt kérdezi. Először nagyon ellene voltam én is, ő is. Igazából csak úgy véltem, hogy a kitolásos szakasznál már nem sok helye van ott, és ebben az orvosok is megerősítettek. Majd egyre több baba született az ismerök körében, ahol az apukák, mint legcsodásabb dolgot írták le, így a férjem is elkezdett barátkozni a gondolattal. Nem azzal van a gondja, hogy nem bírná a vért, vagy, hogy másként nézne utána rám, nem. Csak egészen egyszerűen nem bírná elviselni, hogy én ott szenvedek, nagyon fáj és nem tud tenni semmit értem. Minden részét az életének szereti az irányítása alatt tartani, és itt abszolút nem lenne befolyása. De mint mondom, már szokja a gondolatot és a végére bent fog ő maradni szerintem :) És érdekes módon már nekem sincs ellene kifogásom. Azt hiszem igenis sokat tud majd tenni azzal, hogy ott van. Semmi több, csak hogy ott van. Meglátjuk. Mert ugye az én hangulatingadozásaim, főleg most!!! kicsit tréfásak tudnak lenni, lehet elzavarok majd mondenkit :S De csak nem. Viszont a folyosón tördeli a család a kezét dolgot inkább kihagynám, és erre lesz is esély lévén, hogy nem Pesten laknak :)

Ja és a legszuperebb az az volt, hogy míg ott voltunk a szülőszobák folyosóján egyszer csak egy erős babahang tudatta, hogy megérkezett, majdnem sírás is lett belőle. Mostanában nagyon érzékeny vagyok ezekre, könnybe is lábadt a szemem, ahogy elképzeltem, hogy odarakják a mamijára és micsoda boldogság most ez nekik :)

Na ez jó hosszúra sikeredett, de jólesett leírni. Majd még jövök magáról az anyaságról a gondolataimmal, mert azi s egy kusza dolog nálam...mért is lenne egyszerű :D

Nehéz ügy, mert tényleg komoly rohamok tudják elkapni az embert egy-egy étel miatt. Nálam most az édes íz, ami nagyon erősen dominál. Lehet azért, mert próbálok cukormentes életet élni, bár sütök én sütit olykor, csak nem cukorral, hanem xilit, nyírfacukor, eritrit vagy édesítőt használok. Na de lehet ezért kívánom jobban. És főleg a kelt tésztás dolgokat. Durva...

Pont ma elmélkedtem azon reggel, hogy én teljeskiörlésű, cukormentes, egészséges dolgokat eszek. Minden ch csökkentett nálunk, stb. És mégis látom ám, hogy jönnek fel kilók. Mi lenne, ha fehérlisztes, cukros, chipses, mindent evős lennék, aki nem foglalkozik ezzel? 30 kiló plusz lenne a vége? Passz. Bár ennek és a mozgásnak köszönhetem valószínűleg, hogy még így a 25. héten is elég fürge vagyok és nincsenek vizesedéses problémáim, vagy egyéb más gondok. Talán ebben segít ez a kicsit tudatosabb életmód, amit próbálok tartani, persze nem 100%-ban sikerül, de igyekszem.

Lehet, hogy azt mondják erre, hogy ne ezzel foglalkozzak most, meg a gyereknek mindent meg kell adni, de én meg is adom. Nem hiszem, hogy neki csoki, cukor, chips, fehér kenyér kell. És mért baj az, hogy fitt és csinos akarok maradni, hogy a szülés után is ugyanilyen fürgeséggel lássam el a gyermeket és az otthoni munkákat is egyaránt. Én eszek zöldséget, gyümölcsöt, főzeléket, mindent, csak nagyban magam készítem és az alapanyagokat kicsit megválogatom. Igen, szerncsés vagyok, mert megtehetem, hogy többet költsek ezekre az élémiszerekre, de nem sokkal több ez ám, és mivel nem vagyunk nagy sütisek, így a lisztvásárlás, meg ezek a plusz tételek elég ritkán okoznak többletkiadást.

Kizárni természetesen mindent nem lehet, ez érthető, mert kivitelezni sem nagyon lehetne, az már tényleg elég drága móka lenne, de törekedni azért lehet arra, hogy minél kevesebb cukrot, meg egyéb adalékanyagot juttassunk a szervezetünkbe.

Ráadásul, ha még inzulinrezisztens is az ember, mint én, akkor meg kifejezetten figyelnie kell, mert a babának is árthat vele, túlfejlődhet, stb.

Szóval egészségre fel, mert ez a hosszútávú befektetés és megtérül, ebben biztos vagyok!