Kicsit fura még erről írni, mert ugye alig 26 hete fogant meg Mór. De úgy érzem ez egy nő életében nem a fogantatással kezdpdik. Én évek óta vágyok babára, azaz családra. Férjre, gyerekekre, egy olyan otthonra, amit beleng a babakenőcs illata, ami tele van egy kis emberkével, akit mi hoztunk a világra, belőlünk van. Mindig is ahitozva néztem, ahogy az apukák reggel viszik oviba, iskolába a gyereküket, ahogy este mesélik a napjukat a szülőknek hazaúton, vagy a parkokban, Normafánál rohangáló pinduri gyerkőcöket. 

Aztán nálunk is pozitív lett a teszt, sose fogom elfelejteni azt a kedd reggelt. Éppen az esküvőnket szerveztük, mikor szokatlan dolgokat fedeztünk fel rajtam. A férjem már akkor vigyorogva nézett rám, hogy talán azért van... Meglátjuk, ha visszamentünk Pestre tesztet csinálunk. Reggel első dolgom volt elvégezni és ki se kellett várni a 3 percet, mert két erős csík ordított az eredmény ablakból. Bementem a szobába visszafeküdtem az ágyba és annyit mondtam, hogy Azt hiszem ez poziítv :) István arcán pedig azóta letörölhetetlen vigyor ül :) És ennek végteleneül öülök. De! Nálam a nagy boldogságba egy kis ijedelem vegyült, mert igen, sikerült, de mostantól valakiért csak mi felelünk, egy ember élete múlik rajtunk és ránk lesz utalva minden szempontból. Ez akár egy hatalmas terhet is jelenthet. Persze csak egy picit van a vállunkon, mert aztán felváltja az az öröm és boldogság, amit az első orvosi látogatáskor érez az ember. És ha még közben a párja sugárzó arcát is látja, amint belebújuk a monitorba és büszkén nézi azt a kis pöttyöt, akkor végképp elfeled minden bizonytalanságot. Kb. ultrahangfüggővé válik az ember és az időszámítás is megváltozik, 4 hetes ciklusokban gondolkodik, azaz hogy mennyi van még a következő uh-ig :)

Az idő teltével és a baba fejlődésével egyszer csak érezni kezdi, az addig elképzelhetetlent, hogy hogyan is mozog Ő. Mik azok az apró, pici mozdulatok, amit apró buborékoknak, pillangó szárnyának rezgése. Csodálatos ezt nap, mint nap átélni és figyelni mire hogyan reagál, mi a válasza egy-egy zenére, ételre. Persze ez egyre erősebb lesz és néhány hete már István is érzi, mit is jelent egy -egy Mór féle edzés. Persze, hogy ő a legbüszkébb és legboldogabb apa :)

Tényleg csodás dolog ez, viszont nem vagyok az az imádok terhes lenni, ennél jobb dolog nincs is típus. Valószínűleg a természetemből fakadóan, hisz nagyon türelmetlen ember vagyok és már várom, hogy eljöjjön a február, hogy itt legyen velünk. De azt már most érzem, hogy ez lesz a legszebb és legeslegobb dolog az életemben, bár a legnehezebb is, mert mostantól nincs olyan, hogy elszaladunk moziba, vagy vacsizni, vagy csak úgy lenni. De vállaltuk, megoldjuk és nagyon várom, hogy megírjam az első gyakorló anyuka bejegyzésem :)