Közeleg a vége, ez már tényleg a hajrá. Mostanában sokat jár a fejemben anno egy posztod Petra, miszerint úgy érzed, hogy Te sose szülsz már meg és tuti van egy sziget, ahova a sose meg nem szülő nőket viszik és ott élnek majd... Na ma pont így érzek :( Tudom, hogy van még két hét és tudom, hogy ráérek még, de akkor is. Itt lebeg a fejem fölött István útja, ami tudom, hogy kell és hasznos és sose mondanám, hogy ne menjem, mert naná, hogy menjen, de szeretném, ha kicsit hármasban is lennénk, és nem csak a kórházban látná a fiát...

Ő meg jön, hogy ráér, meg a gyerek pszichésen hogy élné meg, ha hamarabb jönne és élvezzem ki ezeket a heteket! Na mondtam neki, hogy köss magadra egy medicin labdát és lássam, ahogy élvezkedsz!!! Nekem igazából semmi bajom nincs, értem én láb/kéz dagadás, vizesedés, derékfájás, hasonlók, tehát szerencsésnek mondanám magam, mégis nehéz már a vége, nem is tudom milyen lehet annak, akinek ezek mind összejönnek :( Na de ugye mindig a saját panaszunk a legborzasztóbb. Azt imádom, mikor Mór mozgolódik, azt hiszem ez a kárpótlás a természet részéről :)

Ma voltunk megint CTG-n, minden rendben volt, szülésnek még se híre, se hamva. UH is volt, nagyon gyönyörűséges, szabályos baba, a gép 3490 grammra becsülte, jó nagy baba lesz... Az UH-s néni is mondta, hogy nagyon szép pofija van, hát naná :) Minden remek állapotban van, bármikor elindulhat, de ő még azért nem a napokbanra tippelne... Na remek! Szóval jövő hét pénteken újabb kör. Bár a szülésznő nyitott mindenre, azt mondta, hogy azt nem hagyjuk, hogy apu elutazzon mielőtt a gyerek megszületne, szóval ennek örülök :)

Ami szuperséges, hogy jövő héttől István itthonról dolgozik két hetet, így bármi van, itt lesz :)