Ugyan még holnap töltöm a 39. hetet és Mór még nagyon jól elvan bent, de most hadd mondjak köszönetet a férjemnek, aki hősiesen viselte az elmúlt 9 hónapot! Mert egy terhesség nem csak az anyát viseli meg, hanem olykor az ember párját is, aki próbál mindenhez jópofát vágni és nyugtatni magát, meg persze az anyát is, hogy a hormonok miatt van drágám, meg ez most egy ilyen időszak, stb... István maximálisan mellettem volt végig, mindenhova elkísért, érdeklődött, izgult, kis ruhákról véleményt formált, mindenben támogatott és ezért nem tudok elég hálás lenni neki. Amikor már én is megcsapkodtam volna magam legszívesebben, akkor is csak megsimogatott, hogy nincs semmi baj! A legeslegjobb férj jutott nekem és apa a fiúnknak, ezt már most tudom, minden nőnek ilyen társat kívánok, aki ennyire partner még a legproblémásabb időszakban is, mert nekem ugyan testi problémáim nem igazán voltak/vannak, viszont annál több lelki hullámvölgy volt, amikor magam sem tudtam, hogyan reagálok, viselkedek majd a következő pillanatban hát még a másik...
Szóval köszönöm Nyúl, hogy vagy nekem! Nagyon szeretlek! <3
Ui: Külön köszönet a mindennapos talpmasszázsért :) <3