Ezen is túl. Gondoltuk ideje meglátogatni a nagyszülőket, mert eddig ők jöttek, hisz Mór nagyon pici volt még. Így hát felkerekedtünk az egy hetes útra. Vasárnap indultunk Vasváriba, István szüleihez. Már nagyon vártak minket, főleg Mórt :) Náluk voltunk szerdáig, majd át Debrecenbe anyáékhoz, ahol nem kevésbé várták a kis sztárt :D Mindenhol lesték minden pislogását, minden "szavát" örömujjongás fogadta. Vasváriból elmentünk Tiszadobra és Tokajba is kirándulni kicsit. Otthon meg meglátogattuk mamámat, már nagyon várta a 3. dédunokáját :) Ott volt uncsim is a két kislányával, így mindhárom dédunoka ott volt, örült is mamám nagyon :) Nagyon örülök, hogy elmentünk, mert mama már 85 éves és nagyon akartam, hogy ilyen kicsin is találkozzon Mórral :)

Összességében nagyon jól sikerült a menet, de mi nagyon elfáradtunk, meg is fogadtuk, hogy több ilyen nem lesz! Egyszerre csak egy nagyszülőhöz megyünk és csak hétvégére, akihez meg nem megyünk a hónapban, az jön Pestre. Így jobb lesz. Azért nagyon durva egy hétig hallgatni az "Ittenem, Ittenem, de aranoszak vadunk" borzalmakat :P Nagyon tömény így, hogy őszinte legyek. Amúgy sem vagyok híve a gügyögésnek, sőőőőt, de így koncentráltan meg aztán kifejezetten gyilkos. Pedig Mór nem hülye csak kicsi,  a simán kedves beszédet is megértené, na mindegy...

Már nagyon vártuk, hogy itthon legyünk a kuckónkban hárman, olyan jó volt belépni a lakásba. Mór amúgy nagyon jól viselte a túrát. Végig viháncolt, beszélt, visítozott mindenkivel, pedig jöttek ám az új arcok rendesen, de nem volt sírás, meg semmi. Igaz ő csak akkor sír, ha éhes, vagy álmos, szóval nagyon jó baba, maradjon is így :)

Apukámmal

Tiszadobon