Tesóm kezdte el így hívni István szüleit, mert Tiszavasváriban laknak, és rajzuk maradt :)
Szóval csütörtökön felkerekedtünk, hogy meglátogassuk a nagyszülők apai részét. Úgy állapodtunk meg ugyanis, hogy egyik hónapban az egyikhez, másikban a másikhoz megyünk, és akihez éppen nem, azok meg jönnek hozzánk. Ez eddig egész jól működik is. Négy napot voltunk náluk és Mór agyon lett szeretgetve. Lesték minden mozdulatát, játszottak, fürödtek, mindent. Nagy élmény volt nekik szerintem, be sem tudtak telni vele.
Gondoltuk, ha már ilyen jól elvannak, akkor mi elmegyünk Tokajba fagyizni, meg egy kis bort venni. Kb 15 km onnan, szóval nem távolság. Megvártuk míg Zsümi elalszik délután és elindultunk. Mindenféle instrukciót megkaptak, még a pelenkázás művészetét is megmutattuk apósnak, mert anyósnak az ilyen dolgok a megoldhatatlan feladatok közé tartoznak. Hagytunk ennivaló, játékot, baj nem lehet, mehetünk. Mikor Mór felkelt egész jól el is volt, majd észrevette, hogy egy ideje e az apja, se az anyja arcát, de legalább a hangját nem látja/hallja, és keserves sírásba kezdett, amitől István anyukája azon nyomban pánikba is esett. Amúgy is elég parás személyisége van, de azzal hogy nem tudta Zsümit megnyugtatni már a legrosszabb rémálma vált valóra. Aztán megérkeztünk, átvettem és mint akit elvágtak elcsendesedett, majd elmondta, hogy mire ébredt és hát nahát :) Édesen gagyarászott, de szerintem szemrehányást tett inkább :) Ugyanezt a cirkuszt amúgy eljátszotta itthon is anyáékkal, mikor az Ikeába mentünk. Akkor apa pánikolt be... Amúgy arra jutottunk Istvánnal, hogy tuti azért nem lehet ilyenkor megnyugtatni, mert érzi a másikon a bizonytalanságot és a babáknak ugye az a legfontosabb, hogy biztonságban érezzék magukat, na ez nem volt meg, így vigasztalhatatlan lett :( Na, de muszáj szoknia, hogy mással is van, mert néha azért elmegyünk majd mellőle. Mondjuk ehhez az is kéne, hogy a másik fél ne essen kétségbe egy kis sírástól, de remélhetőleg ez mindkét oldalról tanulandó dolog lesz :)
Teljesen jó négy nap volt, és fura, de most István bírta nehezebben. Szegény kifeszült a végére. Mindent 25-ször kellett elmondania, és elszakadt a cérna nála. Kb ilyenek voltak: akkor szedjünk ribizlit? Nem, köszönjük, nem kérünk. 3 perc múlva: most mi legyen a ribizlivel? Köszönjük nem. Újabb 3 perc múlva: Ribizlit visztek? ááááááááááá :D
Pénteken meg valahogy a lapcsánka (lepcsánka/tócsni ki hogy ismeri) került szóba. Úúúú mondjuk legyen az szombaton. Na onnantól anyós azt se tudta hogy hívják, mert ő csirkepaprikást tervezett a húsleves után. Tudni kell, hogy a húsleves, csirkepörkölt, töltött káposzta az állandó kaja náluk. Szeretem nagyon, csak ne mindig az legyen :P Na, mi most nem kértünk belőle. Így anyós 3 percenként rákérdezett, hogy mi legyen akkor szombaton. Mondjuk lapcsánka. Ok, de akkor hogy? Hát ebédre. Jó, de ebédkor? Nem délután? Nem, a leves után. Ok. 3 perc múlva: akkor most a szombat hogy lesz, mit akarunk? És kezdtük előröl a kört, kb 6-szor... Remek volt... Majd 25-ször elmondta, hogy akkor majd akkor süti ki, mikor esszük a levest, hogy friss legyen, mert melegítve az már nem jó. Ok, köszönjük. Majd mikor nem esszük meg mindet, közli, hogy nem baj, majd később megesszük, akkor is nagyon finom :DDD Valamint nagy vágyunk egy jó kis szalonnasütés, de a kertes ház ellenére ezt is egy megoldhatatlan dolognak titulálta anyós, mert nem volt betervezve, és majd egyszer, talán, esetleg lehet róla szó... Ilyen kis szösszenetek varázsolták viccessé a napokat, annyira nem volt gázos, csak István kicsit berágott. :)
Augusztus első hétvégéjén pedig Debrecenbe készülünk, akkor kimegyünk a kertünkbe is, és csak összejön a szalonnasütés, vagy grillezés is :)
Csütörtökön meg vacsizni készülünk a kedvenc helyünkre, az Iguanaba, tesó pedig jön vigyázni Mórra, bár csak az álmát kell őrizni, mert fürdetés után megyünk majd :)
