Ma vagyunk 1 hónapos házasok! Jipiiii :) Rohan az idő! Érdekes, mert nem vagyok egy nagy évfordulót ünneplős fajta, meg úgy amúgy sem vagyok nagy romantikus. Amikor a férjem a villamoson közli milyen szép nap van és milyen szép felesége, akkor kb a nagy merengésben annyi jut eszembe, hogy venni kell majd tojást is, ha bolt közelben leszünk...tudom reménytelen vagyok! Na, de ha már elgondolkozok, akkor rögtön jönnek ezek a gyakorlati gondolatok, nem tehetek róla :( Szóval én kb kiélem a romantikázást egy megható filmen való bőgésben és kb ennyi. Imádom a virágot, kapni meg főleg, szeretek vacsorázni menni, bár a gyertyát ne gyújtsák meg, mert az zavar... Szeretem én ezeket a dolgokat, csak nem tudok úgy átszellemülni és a szó szoros értelmében romantikázni. Inkább úgy mondanám, hogy a meghittséget szeretem. Mikor sétálunk egyet a Normafánál és minden szép és jó, vagy ha összebújva megnézünk egy filmet, vagy csak jókat beszélgetünk reggeli közben. De a tipikus romi dolgokat nem nekem találták ki na :)

Így lesz ez ma is kb. Csak simán elmegyünk megnézni az új James Bond filmet és ezt is megnéztük volna amúgy is, csak úgy voltunk vele, hogy legyen akkor ez az apropója a mozinak :)

Na, de vissza az elmúlt egy hónapra. Csodás volt. Tényleg! Imádunk házasok lenni, hogy van egy papírunk, vagy gyűrűnk, vagy akármink is, ami tényleg számít. Mindig felteszik itt-ott a kérdést: mit számít a papír? Jelentem, nekem sokat! Nem lett nagyobb a házunk, nem lett szebb a bőrünk, és a krumplit se adják olcsóbban, még csak a hajam sem göndörebb, de mégis minden megváltozott, minden más lett. Itt már nem arról van szó, hogy ha nem tetszik valami, akkor megyek tovább és keresem a még igazabbit, hanem igenis tudja az ember, hogy ez egy szövetség, a legerősebb és dolgozni kell rajta és életben tartani és kire számíthatnánk, ha egymásra nem. Nem ringatom magam olyan álmokba, hogy nekünk sose lesz majd megoldandó konfliktusunk, vagy nehézségeink, viszont hiszem azt, hogy meg fogjuk tudni oldani, EGYÜTT! Mert akarjuk és mert szeretjük egymást, és mert lesz egy gyerekünk, akinek mi leszünk a minden és mindketten azon leszünk, hogy megadjuk azt a biztos érzelmi hátteret, amire építheti a saját jellemét, ami például szolgálhat neki...lehetőleg jó például...

A lényeg a lényeg, éljen mi :)