Elsőre olyan könnyűnek tűnik, hisz van pár név, ami tetszik az embernek, tehát csak választani kell egyet... Aha, meg ahogy mi azt elgondoltuk :) Hisz oké, hogy tetszik, de adnád a gyerekednek, aki egy életen át viseli? Jaaa, azt már nem! Na remek, akkor innen indulhatunk. Hajrá! Természetesen lány nevekből volt több favorit, így naná, hogy fiúnk lesz. Nekem két kérésem volt: az egyik, hogy ne ilyen most divatos név legyen, valamint, hogy szép komoly nevet válasszunk, amit lehetőség szerint nem lehet "-kazni". Na ekkor szűkül komolyan a kör. Nagyon tetszett a Marcell név, de mikor elkezdték Marcikázni, már nem annyira. Sőt! Nekem abszolút megállj volt, amelyiknél ez az eshetőség fennállt. Tudom, ez az én deffektem, dehát ez van, ennyi nekem is jár :P

Aztán persze jött a család is a kívánságkistával, és mindjárt úgy éreztem magam, mint az esküvőszervezőnél, hogy mindenkinek van itt beleszólási joga, kivéve nekünk. Szóval gyorsan meghúztuk a vonalat, hogy nem, majd MI eldöntjük. Nekem már régóta tetszett a Mór és tudom ritka és szigorúan hangzó név, valamint mindenki roigat a Mórickával, de úgy gondolom, hogy az én gyerekem generácija, már nem a Hahotán fog felnőni, ergo nem igazán fogja tudni ezt összekapcsolni. Na meg, ha csúfolni akarnak valakit, akkor fogják, a név már nem számít :(

Szóval a Márk és a Mór lett a végső két név, és maradtunk a Mórnál, mert a férjemnek is tetszett, azaz megtetszett és most már nagyon is szeretjük, hogy így döntöttünk. Igen, nem egy gyakori név, és kicsit mindenki meglepődik, de komoly, szép hangzású, amit felnőttként is fog tudni használni, és remélük szeretni.

De, hogy nem volt egyszerű futam az tuti! Sokkal, sokkal nehezebb, mint gondolja az ember első körben.