Már régen írtam, István hangot is adott neki, így jövök :) Csak nem mindig jutok el idáig úgy, hogy le tudjam tényleg írni, amit akarok. Fura dolog ez. Etetéstől, etetésig van az időszámítás, és így kell számolni, tervezgetni a napot. Majd már lassan belejövünk. Eddig nagy szerencsém volt mert mindig volt valaki itt velem, de jövő héttől indul az igazi móka, mikor egyedül leszünk napközben. Ma míg István elment pár dolgot elintézni, csak egy köménymagos levest akartam csinálni, de még azt is sikerült kicsit leégetni, mert Mór délelőtt "nem akarok aludni, nyűgös napom van"-t játszott és igényelte a társaságot. Szoknom kell még ezt a mindenhol vagyok dolgot, de majd alakul :)

Ma a séta is elmaradt, mert a délelőtti nyűgi után jól bealudt és nem akartuk abajgatni, így inkább mi is aludtunk egyet :)

És amiről a bejegyzés a címét kapta... Mór iszonyat mennyiségeket eszik. Nem egy tankönyvi baba... talán ezért sem vettünk semmilyen könyvet, mert nem lehet a gyereket kottából nevelni. Szóval nem nagyon bírom mindig tejjel az igényét, és ő nem az a fajta, aki kevesebb kajával kevesebb ideig bírja, hanem addig üvölt, míg jól nem lakik. Egyszerűen működik :) Így viszont sajnos már elég korán arra jutottunk, hogy néha pótolni kell tápszerrel az adagját. Szerencsére nem minden nap kell, eddig összesen négyszer kapott egy kis pluszt. Kicsit bánt a dolog, mert még olyan pici és szerettem volna, ha 3-4 hónapos koráig csak anyatejet kap, de nem jött össze. Azt meg megbeszéltük Istvánnal, hogy nem görcsölünk ezen, ha ez kell, hát ez kell, éheztetni nem fogjuk, az tuti. Azt hiszem már említette, hogy nem tartozok az ősanya típusba, így nem  gondolom azt, hogy méreggel etetem a gyerekemet. Inkább az a rossz része, hogy nekem nem lett annyi tejem, hogy fedezni tudjam az igényeit. Na de ez van.

Ez most a kedvenc képünk, olyan cuki kis gyönyörűség :)