Mórral az élet

Az első lázon vagyunk túl. Múlt hét szerdán kezdődött, mikor melegnek éreztük Mórt, jah 38,8. Hívtam a védőnőt, mondja, hogy lehet a fogtól, mert láttunk ismét kibújni akaró fogakat a felső ínyén, de lehet az úgynevezett háromnapos láz "betegség" is. Annak semmi egyéb tünete nincs, csak láz, majd a végén piros pöttyök. Na remek, akkor figyeljük. Kapott Mór kúpot, majd nap végére már szegénynek elege volt a popis lázmérésből, így vettünk 1 másodperces fülhőmérőt, ami egy vagyon, de legalább hipergyors, és miután ezért sem rajongott, nagy áldás, hogy pikkpakk megvan a lázmérés. De csak nem akart lemenni, mindig csak éppen megindult, majd visszafordult. Így kapta a kúpot 6 óránként, meg a hűtőfürdőt, amit nagyon élvezett, biztos jólesett neki. Csütörtökön mentünk volna oltásra, de így nem kaphatta meg. Megnézte a dokinéni, de semmit nem hallott, tapasztalt, így továbbra is a kúpot ajánlotta, valamint, hogy igyon sok folyadékot, ami szerencsére meg is tett, rengeteget ivott, ellenben nem evett. Úgy kellett belerimánkodni az ételt. Péntekre szerencsére elmúlt a láz, de az étvágya még azóta sem az igazi. Ma már mintha javult volna, de még nem a régi, fogyott is szegény. Most mértük 7 kiló, ami nem túl sok, bár szerintem csinkó :P Viszont a kedve végig jó volt, aminek nagyon örültünk, nagyokat tud kacagni az apjával, irtó édesek együtt :) A popsija viszont kipirosodott nagyon, így azt Bepanthennel kenjük, már múlóban van, lehet a láz csapa ki. A Sudocrem ebben nem segített most. Viszont valószínűleg a foga lesz a ludas, mert van, hogy egyik pillanatról a másikra úgy nekikeseredik, hogy akármit csinálunk sír tovább. :( Ahogy nézzük az oldalsó metsző fog jönni felül, de beragadt, vagy nem tudom, mert nem mozdul, csak ott fehérlik neki. Nahát! Igazán kibújhatna!

Továbbra is kel Mór kétszer éjjel, nem tudom hogyan lehetne erről leszoktatni. Kaptunk olyan javaslatot, hogy keverjünk a tápijába egy kis tejpépet, de az nem kell úgy neki. Még gondolkodok a Sinlacon, az is valami ilyesmi sűrűbb cucc, van aki arra esküszik... Meglátjuk, de már nagyon sok mindent megtennék egy rendes éjszakáért. NIncsenek nagyra törő álmaim, csak úgy 5-6ig szeretnék egyszer aludni... Tudooom, szép álom :DDD

Kétfogas vigyor :)

Szuperséges hétvégénk volt! Most tényleg minden klappolt, kivéve a hazaút, mikor tesóm behisztizett, de már hiányzott is, hogy cirkuszoljon egyet...
Szóval csütörtök kilenckor mentünk tesómért, aztán indultunk haza. Fél délre otthon is voltunk. Volt nagy játék, meg örvendezés. Mi elmentünk Istvánnal meg tesómmal cipőt nézni a helyi olcsóba, találtam is egy sárga topánt 840ft-ért :D Addig anyáék vigyáztak Mórral, jól elvoltak :)
Pénteken délelőtt elmentünk sétálni, míg nem volt olyan nagy meleg, meg mi pingpongoztunk egyet az előttünk lévő játszin, Mór volt a bíró :D Már tök régen játszottunk, tiszta szupi volt, bénáztunk egy csomót, mondtam is Istvánnak, ha Edó Zolija látna minket fogná a fejét, hogy Atya Ég, ezek meg mit csinálnak??? :DDDD Aztán irány mama, jól kidédunokázta magát, vittük a medencét, jó kis pancsi is volt, majd Mór aludt egy jót a hűs szobában :) Aztán 4-re hivatalosak voltunk István barátjáékhoz egy kis kerti sütögetésre, nagyon jól sikerült, jól éreztük magunkat, Mór itt is aludt egy jót pont fürdetésre értünk haza :)
Szombat délelőtt nekiindultunk, hogy biopapucsot vegyünk nekem, ami kicsit dizájnos, de jó a talpkialakítása, mert fáj a derekam. Sajna nem leltünk, azaz egyet, de az meg nem volt a méretemben, na majd itt is megnézem. Aztán kimentünk a kertbe, ott is rablóhús, flekken volt a menü, meg medencézés. Mi is jót merültünk a kerti nagy mediben :) Aztán alvás, de olyan jó lehetett a feng shuija a szobának, hogy 3 és fél órát durmolt Mór :D de azért utána még volt egy kis pancsolás :) Meg persze be lett mutatva a kertszomszédoknak is az új lakó :D Vigyorgott ezerrel mindenkire :D Ismért fürdetésre értünk haza, utána mi vízilabdát néztünk, és nyertünk jejeje :)
Ma reggel megint sétáltunk egyet, míg hűvösebb volt az idő, meg pingpongoztunk míg Mór aludt a kocsiban. Aztán ebéd, majd fél háromkor hazaindultunk, tesóm nélkül, mert elkezdett beszólogatni, hogy még ráérünk, meg minek rohanni, meg majd megyünk egy órával később, én meg rászóltam, hogy most nincs forgalom és a gyerek érdekeit nézzük, nem azt hogy neki mikor jó. Erre besértődött és nem jött velünk. Nem értettem, hogy mit nem ért ezen... Na mindegy, az ő dolga, ha neki jobb vonatozni...
Ezt leszámítva hiper-szuper volt a hétvége, nagyon élveztük, István is. Semmi gond nem volt, Mór hatalmasakat aludt, meg visongott, nevetgélt a nagyszülőkkel, ők meg teljesen odavoltak, imádják :)
Örülünk, hogy ehhez szokattuk és egyáltalán nem okoz neki gondot az új közeg és kanyar nélkül veszi az ilyen dolgokat, ügyes baba :)
Ja és borsó-, meg húsevő lett a gyermekünk :D Mindent megevett, amit csináltunk neki, ez is nagy öröm :) Olyan kis ügyesen kanalaz :)

Jövő pénteken meg megyünk István barátaihoz Egerbaktára. Kicsit sűrű lett a hónap, mert még Villány is lesz a végén, de már nagyon régóta szerveződik és nem volt más időpont, amikor mindhárom családnak jó. Na de nem lesz gond, ott is van két pici gyerek, remek lesz :)

Azaz két darab fog alul :) Beza, ma kibújt és mindjárt kettőt is növesztett a Kisded :) Már tegnap is elég nyűgös volt Mór, gondoltuk, hogy a foga lesz, mert olyan feljajdulós volt pár napja, de tegnap egész nap ment a műsor, kivéve persze, ha ölben volt, de ki bírja ezt? Na ilyenkor hordozóbab be és indulás, azt nagyon szereti, nézegeti a fákat, és persze mindig el is alszik, imádja, meg mi is. A Bondolino egy remek találmány, nem olcsó, de abszolút megéri az árát, jó döntés volt nagyon :)
De vissza a fogra. Szóval már látszik is kicsit, érezhető is a reszelős fogvég ujjbeggyel :) Azt nem tudom mennyi idő míg egy fog teljesen kibújik, meg azt sem, hogy milyen időközönként jönnek az új fogak, de gondolom innen már bármikor előfordulhat :) Hát nem lesz egyfogú gyerekünk, na de mondtam is neki, ha kettesével halad legalább hamarabb túl lesz rajta :D

El is felejtettem írni az első kimenős esténkről Mór születése óta. Névnapom volt, így úgy gondoltuk ideje kimozdulni kicsit. Áthívtuk tesómat, hogy kicsit vigyázzon Mórra, na jó csak őrizze az álmát, mert fürdetés utána időzítettünk. Igaz, elég késői vacsora lett ezáltal, de sebaj :)

Kilencre foglalt asztalt István a kedvenc helyünkön, az Iguanaban. Mennyit jártunk oda :) Szóval ment minden flottul, fürdetés, etetés, Mór elalszik, mehetünk. Már a terhesességem eleje óta mondogattam, na ha majd már ihatok, megyünk és iszunk epres margaritát, imádom :) Kértünk is egy lityit, amit szinte csak én ittam meg, mert Istvánnak már túl édes volt. Ez azért nem erős ital, így teljesen jól voltam, de hogy az milyen jólesett..hmmm... :) Még a listán van egy gin-tonic, amit még Titával ittam utoljára, mikor Debiben Roncs romkocsmában voltunk(már terhes voltam, csak nem tudtam :P) és persze egy bacardi bleezer, vagy kettő :P Másra úgy nem vágyok, na jó a villányi borok nem listára valóak, mert az olyan kis esti elszopogatni való...nem, nem vagyok alkesz, csak egy pohárral szoktunk :)

Persze a szokásos kajáinkat kértük Istvánnal. Mindig eldöntjük, hogy na ma mást eszünk, majd kérjük a szokásost :D Hihetetlen amúgy az a hely, még úgy sose tudtunk menni, hogy ne lett volna csurig, főleg külföldiek persze, de mindig tele van. Szeretjük nagyon. Olyan jó volt kicsit ketten, jólesett hazasétálni ráérősen, beszélgetni, bújni kicsit. Persze közben azon járt az eszem mi van Mórral, aki sose ébred meg, így csak aludhatott :D De akkor is remek volt. Szerintem a következő ilyen alkalom István szülinapja lesz. A Vörös Postakocsit gondoltuk, mert istenien főznek, jó kis hely. Az meg pont a másik véglet, szinte üres, de élő cigányzene van, nagyon hangulatos :)

Orsi persze nem mert elaludni még haza nem érünk, ki tudja Zsümi mikor ébred :) Hát mikor majd kettő körül, ha éhes lesz, na de aranyos volt nagyon :)

Gyönyörű ajándék :)

Imádott epres margarita :P

Igen, a Balaton számomra A HELY! Csupa nagy betűvel. Imádom! Semmihez nem fogható a hangulata, ahogy a napsugarak játszanak a vízen, hogy minden olyan laza, kötetlen. Nincs dress code :D, mindenki pihen, lelassul az élet és mindenre ráérünk. Órákig képes vagyok bámulni a vizet és egy esti kiülős beszélgetés a megfizethetetlen kategória :) Szóval imádom. Kicsi korom óta. Ha tehetném ott élnék, de sajna István nem osztozik eme remek ötletemben, mivel télen nincs nagy élet ott, azaz semmilyen nincs. De biztos annak is van varázsa, vagy nem tudom, de egyszer majd télen is megnézem.

Szóval vasárnap úszással indítottunk, most a 8 órásira mentünk, hogy utána Zsümi tudjon még aludni, mielőtt elindulunk a Balcsira. Az óra szuper volt, Mór végig visongott, nevetgélt, nagyon élvezte. Ehhez mondjuk hozzájárult, hogy ott volt az imádott felfújhatós kacsa játék, amit ha lát, szinte remeg érte :))) Nagyon ment neki minden gyakorlat, tök cuki volt :) Volt mikor elvettük a kacsát, hogy figyeljen a feladatra, de elkezdett sírni, majd visszakapta a kacsáját, és öröm ujjongásba kezdett, látni kellett volna :D Így a Balcsin már küldetésünknek éreztük szerezni neki egy ilyen kacsát, de sajna nem találtunk, de még nem adtuk fel :D
Úszás után aludt egy nagyot, mi addig összepakoltunk és fél kettőkor elindultunk. Négykor értünk Vonyarcvashegyre. A szállás nagyon tuti volt. Egy családias panzió, szinte minden család kisgyerekes volt, kivéve egy pár, de ott is terhes a hölgy. Krisztina, a tulaj egy nagyon kedves nő volt, igazán szimpi, Mór is ezerrel mosolygott rá. Nagyon készséges volt, már bekészítette a kiságyat, hozott egy mikrót is kajamelegítésnek, kertkapcsolatos szobát kaptunk, hogy ki tudjunk ülni miután Zsümi elaludt. Szóval egy szavunk nem volt. Lecuccoltunk, majd mentünk sétálni egyet, meg enni persze, mert már nagyon éhesek voltunk. A szállásadónk ajánlott egy éttermet a parton, ahol a panziónak 10%-os kedvezménye is van, így jól is jártunk :) És iszonyat jó kajájuk volt, szupi fröccsöt ittunk, kedvesek is voltak, nagyon elégedettek voltunk. Kimentünk a partra, Vonyarcnak gyönyörű, rendezett, óriási strandja van, még egy nagyon jó élmény. Nagy játszótér, sok kajálda, szép pázsit, minden remek.
Hétkor visszaindultunk, gondoltuk veszünk bort, és fröcsizünk este. Na az újonnan nyílt CBA-nak nem érkezett még meg a kártyaolvasója, csak készpénzzel lehetett fizetni, az nekünk meg nem volt. Bankautomata meg a világon nincs, azaz egy valahol. Így visszamentünk, mert Mór már az ölemben elaludt, fürdetés, alvás, aztán István nekiindult, majd jó sokára jött. Mondja, hogy ááá hihetetlen. A bankautomatában nem volt pénz, az egyetlen bolt, amit talált és nyitva volt és kártyát is elfogadtak meg beolvasta a kártyája, OK a pin kód, majd visszadobta...na akkor újra, megint visszadobta...végül kimentek az utca közepére, és ott fogadta el nagy nehezen. Szóval ebben nem voltak túl erősek a helyiek...
Másnap korán mentünk enni, mert Mór még visszaaludt, így lementünk a bébifigyelővel :) De szépen aludt, így nyugiban megreggeliztünk és legnagyobb örömünkre volt vollkorn kenyér, amit itthon is eszünk, jeeee :) Utána mentünk Keszthelyre Kastélyt nézni. Szép volt nagyon, Zsümi meg elvolt a hordozóban, megtízóraizott a kertben :) Aztán sétáltunk egyet a városban és kerestünk automatát, leltünk is, így lett pénzünk :D Ebédre István elment a CBA-ba készpénzzel :DDD vásárolni egy kis hideg kaját. Talált jó kis tk zsemlét, de nem vehette meg, mert még nem volt beárazva... Akkor már kissé ideges volt rájuk. Ok, vett kenyeret, majd odaad egy tízezrest, mire a pénztáros kérdi, hogy nincs 30 forintja? Ő meg nekiugrott, hogy elmentek most már a francba. Az ajtón lévő logók ellenére nem lehet kártyával fizetni, nem veheti meg a zsömlét, amit a kosarába tett és még váltópénzetek sincs???? Jó, jó megoldják. Tényleg nem voltak a helyzet magaslatán... De ez volt az egyetlen negatívum, amúgy tényleg minden tökéletes volt :) Míg Zsümi aludt délután volt egy zuhé, de szépen kisütött a nap utána, így lementünk a partra. Közben írt az általános iskolai osztályfőnököm, hogy ő is ott nyaral, megnézné Mórt, így találkoztunk, nagyon jó volt látni, meg beszélgetni kicsit:) Már régen láttam :) Addig István úszott egyet. Vacsi után mentünk fürdetni, Mór megint jól kifáradt, elaludt útközben, olyan kis cuki volt. Egész nap fülig ért a szája, jókat nevetgélt, mindenkire mosolygott, az osztályfőnökömre is, tényleg édes, közvetlen baba :) De a sok új élmény le is fárasztotta, jót aludt rá :D
Szerdán reggeli után összepakoltunk, míg Mór aludt, aztán elindultunk az északi parton haza. Tervben volt Badacsony, meg Tihany. De útközben megláttuk a szigligeti várat, így lekanyarodtunk, megnéztük :) Jó döntés volt, gyönyörű kilátás volt onnan, jót túráztunk felfelé :) A hordozó a legjobb ötlet volt, nagy szabadságot ad, mert babakocsival elég lehetetlen vállalkozás lett volna. Aztán mentünk tovább Badacsonyba. Ebédeltünk és úgy döntöttünk Tihany helyett a strandra megyünk és ott töltjük a délutánt. Zsümi nagyon boldog volt. Visongott, kajabált, már minket nézett a fél strand :D Aztán bár nem akart aludni, mert ugye inkább nézelődött volna, de végül győzött az álmosság és aludt egyet az árnyékban :) Mi addig olvastunk, nagyon családi, idilli volt a kép, amiről mindig is álmodtunk :) Nagyon jól éreztük magunkat :) Végül fél ötkor indultunk haza, Mór el is aludt hamar :)
Aztán Istvánnal kiültünk a kertbe fröccsözni és megállapítottuk, hogy ez volt életünk eddigi legjobb "nyaralása" és minden nagyon szuper volt, valszeg visszamegyünk még ide, de már egy hétre, mert a szállás is remek volt és hát a Balcsi az örök szerelem :) Kívánni nem lehetett volna jobb három napot, ami kb egy hétnek tűnt, annyi jó dolgot csináltunk :) Szóval nagyon fel vagyunk dobva, örülünk, hogy ilyen jól sikerült és hogy Zsümi is élvezte :)

Hát nem csodálatos? :)))) Budapesten is lesz üzlet :D Bár gyanítom még így is jobban meg fogja érni a Gap webshopból rendelni, na de azért örvendetes a hír. Már csak egy Next kell :P

Imádom a baba cuccaikat és azt vettem észre, hogy egyáltalán nem drága, főleg ha a nagy leárazásban veszi az ember a motyókat. :)

Tesóm kezdte el így hívni István szüleit, mert Tiszavasváriban laknak, és rajzuk maradt :)

Szóval csütörtökön felkerekedtünk, hogy meglátogassuk a nagyszülők apai részét. Úgy állapodtunk meg ugyanis, hogy egyik hónapban az egyikhez, másikban a másikhoz megyünk, és akihez éppen nem, azok meg jönnek hozzánk. Ez eddig egész jól működik is. Négy napot voltunk náluk és Mór agyon lett szeretgetve. Lesték minden mozdulatát, játszottak, fürödtek, mindent. Nagy élmény volt nekik szerintem, be sem tudtak telni vele.
Gondoltuk, ha már ilyen jól elvannak, akkor mi elmegyünk Tokajba fagyizni, meg egy kis bort venni. Kb 15 km onnan, szóval nem távolság. Megvártuk míg Zsümi elalszik délután és elindultunk. Mindenféle instrukciót megkaptak, még a pelenkázás művészetét is megmutattuk apósnak, mert anyósnak az ilyen dolgok a megoldhatatlan feladatok közé tartoznak. Hagytunk ennivaló, játékot, baj nem lehet, mehetünk. Mikor Mór felkelt egész jól el is volt, majd észrevette, hogy egy ideje e az apja, se az anyja arcát, de legalább a hangját nem látja/hallja, és keserves sírásba kezdett, amitől István anyukája azon nyomban pánikba is esett. Amúgy is elég parás személyisége van, de azzal hogy nem tudta Zsümit megnyugtatni már a legrosszabb rémálma vált valóra. Aztán megérkeztünk, átvettem és mint akit elvágtak elcsendesedett, majd elmondta, hogy mire ébredt és hát nahát :) Édesen gagyarászott, de szerintem szemrehányást tett inkább :) Ugyanezt a cirkuszt amúgy eljátszotta itthon is anyáékkal, mikor az Ikeába mentünk. Akkor apa pánikolt be... Amúgy arra jutottunk Istvánnal, hogy tuti azért nem lehet ilyenkor megnyugtatni, mert érzi a másikon a bizonytalanságot és a babáknak ugye az a legfontosabb, hogy biztonságban érezzék magukat, na ez nem volt meg, így vigasztalhatatlan lett :( Na, de muszáj szoknia, hogy mással is van, mert néha azért elmegyünk majd mellőle. Mondjuk ehhez az is kéne, hogy a másik fél ne essen kétségbe egy kis sírástól, de remélhetőleg ez mindkét oldalról tanulandó dolog lesz :)

Teljesen jó négy nap volt, és fura, de most István bírta nehezebben. Szegény kifeszült a végére. Mindent 25-ször kellett elmondania, és elszakadt a cérna nála. Kb ilyenek voltak: akkor szedjünk ribizlit? Nem, köszönjük, nem kérünk. 3 perc múlva: most mi legyen a ribizlivel? Köszönjük nem. Újabb 3 perc múlva: Ribizlit visztek? ááááááááááá :D
Pénteken meg valahogy a lapcsánka (lepcsánka/tócsni ki hogy ismeri) került szóba. Úúúú mondjuk legyen az szombaton. Na onnantól anyós azt se tudta hogy hívják, mert ő csirkepaprikást tervezett a húsleves után. Tudni kell, hogy a húsleves, csirkepörkölt, töltött káposzta az állandó kaja náluk. Szeretem nagyon, csak ne mindig az legyen :P Na, mi most nem kértünk belőle. Így anyós 3 percenként rákérdezett, hogy mi legyen akkor szombaton. Mondjuk lapcsánka. Ok, de akkor hogy? Hát ebédre. Jó, de ebédkor? Nem délután? Nem, a leves után. Ok. 3 perc múlva: akkor most a szombat hogy lesz, mit akarunk? És kezdtük előröl a kört, kb 6-szor... Remek volt... Majd 25-ször elmondta, hogy akkor majd akkor süti ki, mikor esszük a levest, hogy friss legyen, mert melegítve az már nem jó. Ok, köszönjük. Majd mikor nem esszük meg mindet, közli, hogy nem baj, majd később megesszük, akkor is nagyon finom :DDD Valamint nagy vágyunk egy jó kis szalonnasütés, de a kertes ház ellenére ezt is egy megoldhatatlan dolognak titulálta anyós, mert nem volt betervezve, és majd egyszer, talán, esetleg lehet róla szó... Ilyen kis szösszenetek varázsolták viccessé a napokat, annyira nem volt gázos, csak István kicsit berágott. :)

Augusztus első hétvégéjén pedig Debrecenbe készülünk, akkor kimegyünk a kertünkbe is, és csak összejön a szalonnasütés, vagy grillezés is :)

Csütörtökön meg vacsizni készülünk a kedvenc helyünkre, az Iguanaba, tesó pedig jön vigyázni Mórra, bár csak az álmát kell őrizni, mert fürdetés után megyünk majd :)

Döntés született, miszerint Mór eggyel lentebb költözik, mert féltettük a zenélő forgó állatok testi épségét, ugyanis már elérte és előszeretettel rángatta :) Így áthelyeztük a gyermeket és most távolból csodálhatja a három pajtást :D

Nagyon édes, ahogy minden nap mutat valami újat, már megtalálta a lábát, nagyon balettos néha, és a kezét is ügyesen használja, mostanában sokat motorozok, azaz csavargatja a csuklóját. Ilyenkor pont olyan, mintha gázt adna motoron :D

Már a sportrészben utazik és élvezi, hogy kilát, de az még milyen szuper lesz, ha már ül és úgy tud nézelődni. De egyelőre még ott nem tart, de mér próbálkozik. Most az új mutatván a popi feltolás, majd átvágja magát a hátára. Ez rettentő jó móka, főleg ha aludni kéne. Ilyenkor letesszük, mert ő ugye hason alszik, majd egy pillanat alatt a hátára huppan és teliszájjal vigyorog, hogy haha nem is vagyok álmos, majd vadul dörzsöli a szemét, hogy akkor talán mégis :D Majd megzabálom, ahogy a szemét dörzsöli, olyan kis cukin csinálja :D Jó, hogy van nekünk, nagyon jó :)

És igen!!! Eszik!!! Én voltam ugyanis a hibás, mert nem tudtam, hogy nem csak lereszelni, összenyomkodni kell a dolgokat, hanem át is kell passzírozni szűrőn, hogy pép legyen belőle... Mindenhol azt olvastam, hogy villával összetörni, reszelőn lereszelni, stb... Na de nem csak ennyiből áll a móka, nem, nem! De most már minden okés :) Evett meggy-répa kombót, valamint alma-krumpli variációt :) A meggyes történet nagyon tetszett neki, csak úgy járt keze-lába a következő falatért :) Nagyon örülünk, hogy rákapott :)

De nem ám :( Két hete kezdtük el, próbáltam almát, barackot, krumplit, ma répát. De egyik sem nyerő :( Nyomkodja ki a szájából, nem győzőm visszakanalazni az álláról. Valahogy nem akaródzik ez a nyelés, vagy nyammogás, vagy nem is tudom mit kéne csinálnia, mindenesetre nem ízlik neki, vagy a fene se tudja. Az almánál, meg a baracknál a savanyú íz volt a ludas, mert az látszott rajta, a krumpli meg a répa már nem okozott olyat, de mégis visszanyomkodja. Mennyi idő míg rákap? Egyszer csak rájön mit kell vele csinálni? Vagy megszereti, vagy örök életében folyékonyon fog élni? Tegnap adtam neki egy korpovit kekszet, azt áztatta és kb a negyedét benyammogta és annyi. Próbáltam a tejpépet, de az sem kell neki, már nem tudok mit kitalálni. Anyám persze jött nagy okosan, hogy azért nem kell a gyereknek semmi, mert tápszeres... Jaaaaa, jóóóóóó, akkor mától fényevő lesz, hisz a tápszer maga az ördög. Az balakon ki tudnék ugrani mikor azzal példálóznak, hogy bezzeg az anyatejesek, hát nagyon gratulálok nekik, jipijájé, majd jól elásom magam, mert nekem nincs már tejem... De gondolom ez is az én hibám...Lehet, nem tudom, majd a következő gyereknél kiderül, de igazán lapozhatnánk már...

Na most jól kidühöngtem magam, de olyan tanácstalan vagyok :(